Szinkronrendező

- Naplót? Én? Minek?

 A naplóírással kapcsolatban mindenkinek van véleménye. Egyesek szerint hülyeség, mások szerint menő. Amit biztosan ki lehet jelenteni: a napló nem tartozik a facebook-ra.

Az írással az emberiség évezredek óta próbálkozik. Születtek regények, novellák, amiket iskolákban tanítanak. Néhányat közülük - néha - olvasunk is. Egy valami azonban közös bennük: mesélnek valamit. Szólnak valamiről.

 Van egy történetük.

 A valóság viszont nem lányregény. És ahogy egy jó szépirodalmi műben, úgy a valóságban sincsenek fekete-fehér szereplők. És ahogy nincsenek fekete-fehér szereplők, úgy nincsenek színárnyalatok nélküli élethelyzetek sem.

- Oké, oké, ne bonyolítsd. Miért írjak naplót?

A naplóírás minden írásmód közül a legkülönlegesebb. Mi vagyunk saját regényünk írója, főszereplője és olvasója. Egy személyben.

Szóval csak írni kell magunkról, és az írás nyugodt ritmusában egészen más megvilágításba kerülnek életünk eseményei.

-  Aha, írás közbeni más megvilágítás.

 A naplóírás párja a naplód olvasása. Meglátod majd, ha írni kezded eleinte nem is lesz kedved, aztán idővel meg majd jólesik visszaolvasni magad, komolyan venni dolgokat, amiken keresztülsiklottál, vagy kinevetni, amiért sírtál valamin. Gyakran megoldandó helyzetekben is nagy segítség lehet szembesülni egy régebbi véleményeddel. Egyszerre írod tovább, és olvasod vissza, gondolod végig a saját történeted. Ami csak a tiéd.

- Oké, tegyük fel meggyőztél. De nem tudok írni! Kifejezetten béna vagyok benne.

Jorge Luis Borges argentin író azt mondja: az írás semmi más, mint betűk egymás mellé rakosgatása. Ezt én is így látom.

Mikor magadnak írsz, nem kell foglalkozni azzal, hogy mit írsz, és hogyan fogalmazol. Eleinte biztos nagyon nehéz lesz, sőt, lehet, hogy nem fogod szeretni. Viszont idővel meglátod, kialakul az, hogy mikor, hogyan, és mit írsz a naplódba. Írás közben csak a jelennel, és a közelmúlttal foglalkozz: az elmúlt nappal, vagy héttel. Nem kell semmi mást leírni, csak ami jólesik.

- Hogyan kezdjem el? „Kedves Naplóm!” és írjam le a napomat?

Igen! Kedves naplóm, és lehet is írni. A naplódnak írsz, szóval bármit leírhatsz. Próbáld a lehető legőszintébben csinálni, de akár hazudhatsz is írás közben. Ez már rajtad áll.

- Hazudni a naplónak? Ez nem olyan mintha magamnak hazudnék?

 Mikor később visszaolvasod a naplód, tudni fogod jól, hogy mi az amiről őszintén írtál.

- De mégis, hogy kezdjem el?

 Használj word-öt, de bármelyik szövegszerkesztő megteszi. Ha szeretnéd, akár webes felületen is írhatod, szóval vezethetsz akár blogot is, bár azt kevésbé javaslom, mert bárki beleolvashat, és azért úgy nehezebb őszintén írni. Megszokni és megszeretni is nehezebb egy blogot. Naplót írni pedig sokkal könnyebb.

 Írd le a dátumot, és bármit: veled történt eseményeket, kapcsolataid alakulását másokkal, mindennapi történéseket, tárgyakat, helyszíneket, bármit! Érdemes naplóírás közben zenét hallgatni, és azt is nyugodtan leírhatod, hogy mit hallgatsz éppen.

- De mi lesz, ha alig haladok vele? És ha egy nap csak pár sort van kedvem írni?

Ezt kicselezheted azzal, hogy nagyobb betűméretet használsz. Nyugodtan szabd kedvedre a naplód az oldalbeállításokkal, behúzásokkal, bármivel! Írhatsz színes betűkkel, kedvedre való betűtípussal. Én a naplómat 14-es, sőt néhol 16-os betűmérettel írom. A kézírásos naplóírásról nem tudok nyilatkozni, azzal sosem próbálkoztam.

- És ha elmegy a kedvem az egésztől, és ki akarom majd törölni? Ha csak nyűg lesz az egész?

 Akkor majd kitörlöd. Ez is egy lehetőség, és azt hiszem nagyon fontos dolog a naplóírásnál: hogy bármikor abbahagyhatod. Hónapokra is szüneteltetheted, majd újra előveheted, és folytathatod.

 Egyébként, én a nagy múlttal való szakításban kétszer is kitöröltem 60-70 oldalnyi naplómat, és megmondom őszintén: nagyon bánom. Szívesen olvasgatnám most a régi dolgaimat.

 Egy utolsó dolog: hát-tal és hogy-gyal nyugodtan kezdhetünk mondatot. Ahogy a szóismétlés sem tilos.

Üdvözlöm az olvasókat!

A politikai publicisztikától kissé messzebb vándorolva, egy elsősorban (de nem kizárólag) nőkhöz szóló írásmóddal szeretnék megpróbálkozni.

Ezen sorozat – remélhetőleg – termékeny darabjait a nem csak nőknek sorozat égisze alatt kívánom a blogon publikálni.

(A valósággal való bárminő egyezés a véletlen műve)

Azt hiszem fogalommagyarázattal is kezdeném: mi is az Ica-néniség? Félreértés ne essék, semmi bajom az Ica-nénikkel. Egyszerűen van ma ebben az országban egy jelenség, amivel életünk folyamán biztosan mindannyian találkozunk. 

Amikor nem akartunk spenótot zabálni, de valaki a nyakunk fölé állt, és azt mondta az oviban, hogy (idézem) ’akkoris megeszed te kurvakölök,’ az Ica néni volt. Nekem pl. Éva nénim volt aki állandóan vegzált, és beszólt mikor beteg voltam, hogy ’ez a gyerek már megint beteg’, de ezt amolyan igazi hápogós vénasszony stílusban tudta csinálni. Azon, hogy nekem nem Ica nénim, hanem Éva nénim volt, ezen nem kell fennakadni, elvégre ez a lényeg: a jelenség maga, és nem a neve.

Ez nem egy szerep, mint a bohócoké, vagy a magukat nagyon komolyan vevő embereké, hanem egy életstílus. Ha a szerepek ruhák, akkor a Kádár-örökség legnagyobb hozománya egy ruhamárka: Ica-néni.

Ott lehet férfiban, nőben, iskolaigazgatóban, különböző vezetőkben, (iskolavezetésekben?) ügyintézőkben, egyházi képviselőkben. Ez csak néhány, szemléltetésszerű példa.

De az Ica-néniség alkalomadtán, véletlenszerűen, ott lehet - esetleg - a politikusokban is.

Szóval amikor teszem azt egy kormány azt mondja, hogy te kurvakölök add ide az összes pénzed amit korábban kötelezően gyűjtettek veled, mert majd mi megvédjük, az ennek az Ica-néniségnek a legteteje. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a magyar ellenzéki értelmiség tökéletesen impotens, ergó, tehát értsd vállalhatatlanul töketlen, akkor nyilvánvalóan megfogalmazódik a kérdés: Mit is lehetne akkor itten csinálni?

Annó, 2006-ban, vagy még később, vagy bármikor a Fidesz akkora ellenzéki tüntetéseket irányított az íróasztal mögül, a háttérből, (vagy az ominózus jogsértő Orbán-kordonszedéskor a frontvonalról) hogy majdnem lerepült az összes borvirágos arcú értelmiségi-komcsi fejéről az sztk-s szemüveg, mégsem tudták ezt senkivel megértetni. Bár a komcsik is ebben az országban valójában annyit tudtak elérni, hogy ideállá tették az Ica-néniséget és tökéletes álszentséggel lehetetlenítették el bizonyosak karrierjét, hogy más bizonyosakét meg felvirágoztassák. De ebbe ne menjünk bele.

 Szóval vannak a komcsik, meg a Fidesz, ugye ezt szoktam én is az okos bal-jobb médiákból hallgatni, de egy gúnya van, amit mindenkinek lekellene vetni elvtársak: az Ica-nénié. Ez az, ami minden olcsó populista manőver mellett - vagy miatt - még mindig a legtrutymányabb, legócskább öröksége a Kádár-érának.

Vetkőzzetek fiúk!

Mostanában igazán sokat lehet hallani az Ukrajnában tomboló barikádharcokról. Múlt héten néhány naggyon brutális törvényt hoztak a parlamentben, olyanokat, melyek tényleg kőkeményen megvágják a szabadságjogokat. Üzenném ezúton a nagy magyar szabadságharcosoknak, hogy legközelebb Mo.-n ne minden médiatestület-alapításkor, hanem minimum ilyen brutális törvények életbe lépte esetén forduljanak a demokrácia megtiprásáról való svungkiabáláshoz, meg az utcakövekhez. 

Akinek a szerepe viszont kifejezetten izgalmas ebben a történetben, az az ex-boxoló szupervilágbajnok, a nehézsúlyú VItalij Klicsko. Az Ütés (UDAR) nevű párt vezetőjeként minap a barikádok mögül indulva a rendőrkordonokon át, a minisztériumi tárgyalószobák mélyéig mindenhol járt, és állítólag összehozott egy fegyverszünetet. Szóval az elmúlt néhány hónapban tényleg ellenzéki vezért faragott magából.

Egy biztos: ha eltakarítják Ukrajnából Janukovicsot, és sikerül ezt jelentős további vérontás nélkül, vagy csellel csinálni, akkor Klicsko-ból (még egy kevésbé kelet-európai lelkületű országban is simán az lenne) olyan népi hős lesz, hogy évtizedekig nem lehet majd a politikai palettáról őt levakarni.

Lezárult a baloldali összeborulás is, innentől kezdve bármiféle formai változásra várni teljesen felesleges. A különböző oldalak hatalmi erővonalait innentől kezdve színes ceruzákkal lehet bevésni a nagy magyar politikai bizonyítványba.

Eljött tehát az ideje, hogy teljesítményük alapján, megválasszuk az évfolyam legjobb, és legrosszabb Deákját.

Ezután ugyanis számíthatunk a langy állóvízre: eljön a marketing-szakemberek, és a PR-gépezetek beizzításának az ideje. Az újságalapítás, rádiófrekvenciákon sugárzott szlogenek, fizetett televíziós politikai hirdetések, riportműsorok, és egyéb széptevések ideje.

Most kell reálisan megfigyelnünk az elmúlt ciklus hatalmi játszadozásait, ezután ugyanis a mindenkori jövőidő mesegyártásba kezd, és hogy mi volt ez a három év valójában: bukás-e, vagy sikertörténet, azt nem fogjuk hallani. Mindent eláraszt majd hirtelen a semmiből felbukkanó politikai elemzők, valamint a pártok ígérgetésének, és magyarázkodásának a hangja.

Attól pedig ebben az országban szinte meg lehet süketülni.

Szóval értékeljünk addig, ameddig lehet. Válasszuk meg a legjobb, és a legrosszabbul teljesítő politikusainkat. Figyelem! Ez a rövidke értékelés teljesen szubjektív, emiatt olvasni csak saját felelősségre. A politikus szót a lehetőségekkel való sáfárkodás jegyében értjük. Ezenkívül nem fogom cifrázni.

A LEGROSSZABB POLITIKUS

Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatnom Gyurcsány Ferencet.

Olyan van, hogy politikus létére, valaki teszem azt véletlenül hazudik. Olyan is van, hogy erről saját baráti körében, oldalán kedves asszonykájával három sör után számot ad.

Olyan azonban nincs szerte a határban, hogy valaki a rendszerváltás óta elkövetett legnagyobb lejáratódás, és szereptévesztés után még úgy érzi, frontvonalon van a helye a magyar politikai életben. A társadalom egy szűk körében megfigyelhető Gyurcsány-kultusz a magyar politika legabszurdabb, és legnevetségesebb aspektusai közé tartozik. Évtizedek múlva érett tanulmányok fognak készülni arról, hogy milyen félreértés is az ő karriere. A gazdasági életből, milliomosként robbant bele az akkor még "szocialistább" szocialista pártba, s lett tökéletesen jobboldali karakterként baloldali miniszterelnök. Ezt követte Őszöd, amiről szót sem kell ejteni, évekig vegetált totál lehetetlen, vert helyzetben egyedüli parasztként a politikai sakktáblán, és még mindig úgy érzi, hogy a 'Mester(házy)kélt Baloldali Összefogás' uniójában lehet szerepe. Azért ő a legrosszabb politikus, mert képtelen felmérni saját hiteltelenségét mind erkölcsi, mind gyakorlati/hatalmi szempontból.

A LEGJOBB POLITIKUS

Arról, hogy a Fidesz, vagy bármely másik parlamenti párt milyen szervesen is kötődik a mögöttük álló gazdasági szervezetekhez, most ne ejtsünk szót. Cikkek ezreit lehet trafikmutyikról, adócsalásokról, meg egyebekről olvasni.

A lényeges az, hogy hogyan halászgatnak ebben a zavarosban.

A következetesség, és az egyértelműség, mellyel a hatalomgyakorlás, és a politikai változások legtöbbje kommunikálva van, ahogy a Fidesz navigál a nemzetinek nevezett politikai szlogenjével. Az a fontos.

Hiszen ami Obamának a Change eszméje volt, az itthon a Nemzeti.

Mindez olyan átütő erővel jelenik meg a kormányzat felénk fordított arcában, hogy feltételezhető, egy személy áll emögött a torkokon lenyomott eszmei lózung mögött.

A legjobb politikusnak tehát a Névtelen Fideszes Tanácsadót választhatnánk.

Ma, a Fidesz karakterei mögött, bár talán helyesebb a mellett, - kevésbé merném a fölött szóval mondani - egy olyan figura áll, akinek elég levegője van ahhoz, hogy lebukjon a víz alá, ha szükséges. Ha egyetlen tippem lehetne, - ami lényegében a sajtó tippje is lehetne - Habony Árpád nevét nyögném ki.

Nem képviselő, mégis a félig "nemzeti báb" miniszterelnök jobbkeze. Tanácsadó, és karmester. Úgy van jelen a politikai élet minden területén, hogy semmilyen lényegi pozíciót nem tölt be. Kívül áll a parlamenti színjátékokon (az országgyűlés kormányzati oldalról másból nem áll, mint jól megírt szövegkönyvek mantrázásából), és marionett bábukat farag a miniszterekből. Nincs szem előtt, és a politikai ingerküszöb alatt marad. Úgy áll közel a tűzhöz, és van - feltételezhető - befolyása "meghatározó" politikai karakterekre, hogy nem része a mainstream politikának. Egy igazi underground zenekarvezető.

Ilyen ez az ország.

Üdvözlégy Cecil
Ave Mária
Nézd meg a napot,
és nézd meg magad.

Látjuk.

hogy ahhoz,
hiába
méreted magad.

Most nézd meg a tükrök
visszfény sugarát.
Ott vagy-e még?

Nem vagy ott.
Csak a szemed
ég.

Te gyilkos.

De ne menjünk ennyire előre.
Elbírálunk
Itt most mi téged.
Neked nincs szavad.
Se szád,
vagy szemed.

különben is,
Minket elég ha hallanak.
És te hallasz-e még?

Nem hallasz, hiába.
neked
nincs remény,
amivel
védd magad.

Gyere hát közelebb.
Mutasd meg magad.
Rongyidőben.
és most,
illegesd magad!
Tudsz-e mozogni?

Nem tudsz.
Te latyak.
Ennyi vagy.

Nem kell ítélet,
Hisz tudod te
magad.

Te voltál Cecil.
ki
Megölted
magad.

Régebben is gondoltam már arra, hogy érdemes lenne a csodálatos magyar (mighty hungarian) politikai paletta szereplőit egyesével a vérbe kergetni, de most az LMP önmagát céltáblaként dobta be nálam a reggeli kávék utáni sikertelen vérnyomás-emelkedés problémáim kiküszöbölésére.

http://index.hu/belfold/2014/01/06/fabricius_gaborral_erosit_az_lmp/

Röviden: Reklámszakembert, külsős stábot, meg minden anyámnyilát bevetnek a sikeres parlamentbejutásért. 

Régebben is gondoltam már arra, hogy egy párt hogy a csudába kíván a hatalomért kártyázni, LEHET MÁSHOGY. Hogyan lehet valamit LEHET MÁSHOGY? Ez az ország a LEHET MÁSHOGY-ok országa, ebben nem MÁSHOGY, hanem valamit végre normálisan kellene csinálni, hogy ne ugyanazokon a problémákon nyekeregjünk már annyi év után. Az biztos, hogy a LEHET MÁSHOGYSÁG az elkövetkezendő négy hónapban a csúcsra fog törni, erről mostmár marketing-szakemberek gárdája fog gondoskodni.

Régebben is gondoltam már arra, hogy azt, hogy a politika mennyire politikai karakterekről szól, eleddig csak a fidesz érti. Kiváncsi vagyok, milyen arculatot fognak teremteni mondjuk Schiffer Andrásnak, aki nem igazán érzi át, hogy a magyar néplélek mennyire is szereti a szépet. A minap fejtettem ki néhány barátomnak, hogy a Fidesz bajszos-ember marketingje mennyire kiváló, állítom 200.000 plusz szavazót hoz Kövér és Áder bajsza a konyhára.

El tudják képzelni, bárki el tudja képzelni a kedves mai magyar értelmiség körein belül, hogy ebben az országban, azért mert valaki bajszos, emberek tömegei őtet meglátván felkiáltanak: "Igen! Egy becsületes magyar ember!"

Az, hogy ez jó, vagy rossz, teljesen lényegtelen! A politika nem erkölcsi/etikai kérdés, a marketing nem erkölcsi/etikai kérdés, úgyhogy a kettő házasításából a szokásos politikai lózungokon, meg az univerzális ellenzékiség közhelyein kívül média szempontból majd azt lehet kiemelni, hogy az LMP előadta a laza fiatalos demokrácia öltáncát, és besasszéztak a parlamentbe. 

Ha egy párt csak ideológiákban gondolkodik, valójában nem politizál, hanem álmodozik. Na az LMP most ez alá a vonalacska alá készül, az ideológia álarcát sem kívánják felölteni, ugyanis nyíltan, közönség előtt öltöztetik be a lovagjaikat a lózungkiabálásra.

KÖNYÖRGÖM! Legközelebb, hogyha a nyilvános széptevésre vállalkozik valaki ebben az országban, legalább titokban, a háttérből kezdje már el igazgatni a szálakat, ahogy a Fideszben teszik. A háttérből.

De erről majd legközelebb.

Az elmúlt néhány napban volt szerencsém nélkülözni a netes újságokat, jóformán a facebookot is, de igazából ez utóbbi lényegtelen.

Most pattantam le épp az egyik legnagyobb magyar netes újság oldaláról, ahol is nem találtam semmit, csak üres nyavalygást (miszerint okostelefon nélkül kösz nem élet az élet), wannabe politikai pártok (együtt 2014) friss szalonbénázásait, és egy igazi érdekességet: Balázs Péter mégsem indul a Vígszínházért. Bloggerek újságírók az álítólagos liberális (valójában olcsó populista, sehol nincs Közép-Európában liberalizmus) oldalról köpködték lehordták szegény Balázs Pétert, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatójaként úgy, hogy munkásságáról semmit sem tudtak. Történt ez néhány hónapja.

Most pedig úgy érzem, ez a mégsem pályázás a legelegánsabb erkölcsi révans ezen a habzó szájú troll újságíráson. 

ILYEN ÚJ ÉVET KÍVÁNOK
mindannyiunknak!

Kedves olvasók!

Barátság, és kaland, hatalom, és szerelem.
Egy felnőtteknek szóló mese, melyben a jó, és a rossz feszül egymásnak. Mákony az ügyes, magabiztos lány, aki mindig tartogat valamit a tarsolyban, ahogy szoktuk mondani, és Csavarfej, a titokzatos, és tiszta szívű fiú története ez törpékkel, yetikkel, és koboldokkal a mellékszerepekben.
Fogadjátok szeretettel a rövid, 20 perc alatt elolvasható karácsonyi mese-kisregényt:

Mákony és Csavarfej történetével kívánok Boldog Karácsonyt mindenkinek!