Szinkronrendező

- Naplót? Én? Minek?

 A naplóírással kapcsolatban mindenkinek van véleménye. Egyesek szerint hülyeség, mások szerint menő. Amit biztosan ki lehet jelenteni: a napló nem tartozik a facebook-ra.

Az írással az emberiség évezredek óta próbálkozik. Születtek regények, novellák, amiket iskolákban tanítanak. Néhányat közülük - néha - olvasunk is. Egy valami azonban közös bennük: mesélnek valamit. Szólnak valamiről.

 Van egy történetük.

 A valóság viszont nem lányregény. És ahogy egy jó szépirodalmi műben, úgy a valóságban sincsenek fekete-fehér szereplők. És ahogy nincsenek fekete-fehér szereplők, úgy nincsenek színárnyalatok nélküli élethelyzetek sem.

- Oké, oké, ne bonyolítsd. Miért írjak naplót?

A naplóírás minden írásmód közül a legkülönlegesebb. Mi vagyunk saját regényünk írója, főszereplője és olvasója. Egy személyben.

Szóval csak írni kell magunkról, és az írás nyugodt ritmusában egészen más megvilágításba kerülnek életünk eseményei.

-  Aha, írás közbeni más megvilágítás.

 A naplóírás párja a naplód olvasása. Meglátod majd, ha írni kezded eleinte nem is lesz kedved, aztán idővel meg majd jólesik visszaolvasni magad, komolyan venni dolgokat, amiken keresztülsiklottál, vagy kinevetni, amiért sírtál valamin. Gyakran megoldandó helyzetekben is nagy segítség lehet szembesülni egy régebbi véleményeddel. Egyszerre írod tovább, és olvasod vissza, gondolod végig a saját történeted. Ami csak a tiéd.

- Oké, tegyük fel meggyőztél. De nem tudok írni! Kifejezetten béna vagyok benne.

Jorge Luis Borges argentin író azt mondja: az írás semmi más, mint betűk egymás mellé rakosgatása. Ezt én is így látom.

Mikor magadnak írsz, nem kell foglalkozni azzal, hogy mit írsz, és hogyan fogalmazol. Eleinte biztos nagyon nehéz lesz, sőt, lehet, hogy nem fogod szeretni. Viszont idővel meglátod, kialakul az, hogy mikor, hogyan, és mit írsz a naplódba. Írás közben csak a jelennel, és a közelmúlttal foglalkozz: az elmúlt nappal, vagy héttel. Nem kell semmi mást leírni, csak ami jólesik.

- Hogyan kezdjem el? „Kedves Naplóm!” és írjam le a napomat?

Igen! Kedves naplóm, és lehet is írni. A naplódnak írsz, szóval bármit leírhatsz. Próbáld a lehető legőszintébben csinálni, de akár hazudhatsz is írás közben. Ez már rajtad áll.

- Hazudni a naplónak? Ez nem olyan mintha magamnak hazudnék?

 Mikor később visszaolvasod a naplód, tudni fogod jól, hogy mi az amiről őszintén írtál.

- De mégis, hogy kezdjem el?

 Használj word-öt, de bármelyik szövegszerkesztő megteszi. Ha szeretnéd, akár webes felületen is írhatod, szóval vezethetsz akár blogot is, bár azt kevésbé javaslom, mert bárki beleolvashat, és azért úgy nehezebb őszintén írni. Megszokni és megszeretni is nehezebb egy blogot. Naplót írni pedig sokkal könnyebb.

 Írd le a dátumot, és bármit: veled történt eseményeket, kapcsolataid alakulását másokkal, mindennapi történéseket, tárgyakat, helyszíneket, bármit! Érdemes naplóírás közben zenét hallgatni, és azt is nyugodtan leírhatod, hogy mit hallgatsz éppen.

- De mi lesz, ha alig haladok vele? És ha egy nap csak pár sort van kedvem írni?

Ezt kicselezheted azzal, hogy nagyobb betűméretet használsz. Nyugodtan szabd kedvedre a naplód az oldalbeállításokkal, behúzásokkal, bármivel! Írhatsz színes betűkkel, kedvedre való betűtípussal. Én a naplómat 14-es, sőt néhol 16-os betűmérettel írom. A kézírásos naplóírásról nem tudok nyilatkozni, azzal sosem próbálkoztam.

- És ha elmegy a kedvem az egésztől, és ki akarom majd törölni? Ha csak nyűg lesz az egész?

 Akkor majd kitörlöd. Ez is egy lehetőség, és azt hiszem nagyon fontos dolog a naplóírásnál: hogy bármikor abbahagyhatod. Hónapokra is szüneteltetheted, majd újra előveheted, és folytathatod.

 Egyébként, én a nagy múlttal való szakításban kétszer is kitöröltem 60-70 oldalnyi naplómat, és megmondom őszintén: nagyon bánom. Szívesen olvasgatnám most a régi dolgaimat.

 Egy utolsó dolog: hát-tal és hogy-gyal nyugodtan kezdhetünk mondatot. Ahogy a szóismétlés sem tilos.