Akhájba toltuk a nátrium-glutamát levest. Kivettük a zacskóból a zsírban üzemileg elősütött tésztát, melyet korábban a zacskó gondos asztalhoz csapkodásával széttörtünk. Az üvegtésztát beleszórtuk a homorú tálba. Utána egyesével kibontottuk a tasakokat: a szárított zöldségeket, az olajat ráöntöttük a tésztára. Majd következett a legcifrább művelet: a nátrium glutamát hozzáadása.

A nátrium-glutamát kristályos szerkezetű. Ha nem veszel nagy levegőt, hogy visszatartsd, mielőtt kibontanád a tasakot, akkor a parányi levegőbe kerülő kristályokat letüdőzöd a hörgőkig, és a nyálkahártyádra tapadva heves köhögést váltanak ki. Nagyon kapar, és ez különösen az orrüregben érezhető. De ha visszatartod a levegőt, akkor ez elkerülhető. Beleszórtuk a tálba a glutamátot, és még a konyhából is kimentünk, hogy légszomjunkat egy kis áporodott panel-előszoba levegővel csillapítsuk. Lábszag. Átható, lélekbe vájó erjedt lábszag, mely a baktériumok bomlásának következtében jön létre – ilyen szaga van a glutamátnak.

Az íze is ehhez hasonló. A japánok a négy alapíz mellett egy ötödiket is megkülönböztetnek: unaminak nevezik. Az unami a hús-íz megfelelője, körülbelül. Állítólag a glutamátnak teljesen unami íze van.

A szegényeknek való ételeket, melyeket a polcokon alul szoktak elhelyezni, illetve olcsóra áraznak, nagyon sok glutamáttal készítik el, mert így az étel kielégíti a hús-szerűre való vágyat. Egyes konzerv-ételeket, amilyen például a hamburger ízű melegszendvicskrém, nagyon sok más fajta glutamáttal is felvérteznek a teljesebb íz élményéért.