Szinkronrendező

A Google-hozta olvasóknak is üdvözlet!

2017.05.29. 21:27 Megyko

Jacques Derrida: Ki az anya?

Jacques Derrida: Ki az anya?

Jelenkor. Pécs. 1997derrida_1.jpg

Derrida az anya fogalmát, illetve az anyaság fogalmának körüljárhatóságát járja körül. Ebben a gondolkodási folyamatban egy alapvetően korábban etikainak gondolt probléma, az anya / béranya (nem Derrida fogalmai) kettősségéből indul el. A béranya (mely „franciául” kihordó anya) Derrida értelmezésében egy rendkívül különleges jelenség, mely dekonstruálja az Anyát, biológiai-örökíthetőségi tekintetben. Derrida fontosnak tartja a tanúság kérdését a patriarchális társadalomban, miszerint az Anya szerepe korábban (értsd: a béranyaság intézményének megjelenése előtt) általánosan nem volt kérdéses, míg az apa szerepe csak a tanúság intézményén keresztül volt megállapítható, de úgy sem bizonyosan. Ebben a tekintetben az apasági öröklés Derrida következtetésében egy absztrakt jogrend megteremtődésének valamiféle bizonyítéka, ugyanis arra világít rá, hogy a nem bizonyítható következtetett tanúság révén  megállapítható, azaz a bonyolultabb, elvontabb jogigazolási alap irányába mozdult el (indult el) az öröklődés.

Paradox módon a fallocentrizmust erősíti, az anyaságot dekonstruálja a béranyaság intézménye, mivel Derrida tanúság-logikája (vagy tanúsági validifikálhatóság; vagy tanúsági falzifikalizmus) szerint ezáltal az anyaság is megállapíthatatlan a tanúság révén.

Freud és az Ulysses szövegei is az érvelés részét képezik, így a jogfilozófia mellet a pszichológia és az irodalom is részét képezi az Anya dekonstruálásának.

Következtetés:

Derrida érvelésének nem a következtetés a célja, hanem az anya ún. „fenomenalitásának” ún. „dekonstrukciója”. Ebben a folyamatban érdekes jelenségként (aka fenomén) tekinthetünk az anyára, és rávilágít arról alkotható koncepcióink megváltozására. A pótanyaság magyarul bér-anyaság fogalma egészen másra világít rá, mint a francia kihordó anyasg kifejezés, erre egy helyütt Derrida is reflektál, de nem hangsúlyos ez a következtetésében. Magam egy empirikus gondolatkísérlettel válaszolnék, üzennék Derridának: miszerint elképzelhető, illetve elképzelhető-e egy olyan tanúság, melyben egy szexuális aktust követően a férfi minden pillanatát követjük (étkezés, közlekedés, higéniai műveletek, alvás, stb) 9 hónapig, ahogy a nőt is, és 9 hónappal később születendő gyermek esetében meg lehetünk győződve az apa bizonyosságáról. Ez mennyiben változtatna a tanúság szerepén? Talán némileg hatályon kívül helyezné Derrida – egyébként érdekes módon – éppen csak a tanúság fogalma kapcsán erőteljes logicizmusát, és a helyébe egy olyan empirizmust állítana, amelyik a tanúságot talán kevésbé elegánsan ragadná meg, ellenben Derrida etikai következtetéseit is hatályon kívül helyezné. Persze feleslegesen.

Érdekes olvasmány, ahogy az idegenszeretetgyűlölet nevű esszé is, melyben a francia méme szó kapcsán elmélkedik. Itt már találni tételmondat-szerű axiómát: „Az otthon és a vendéglátás egymástól elválaszthatatlan, mert egymást feltételezik.” Erősen nyelvfilozófiai esszé, érdekes megragadása egy elemi problémának.

Szólj hozzá!

Címkék: Derrida szeminárium


A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronrendezo.blog.hu/api/trackback/id/tr8312549497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása