Kicsit komoly, kicsit komolytalan nem-műfordítás a Judas Priest dalszövegéből, mert ezt nagyon szeretem. Valójában csak igyekeztem megfelelő szavakat adni Rob Helford szájába. Nemtudom, hogy kell-e hozzá humorérzék, de anélkül valószínűleg olvashatatlan. Mindenesetre az biztos, hogy ilyeneket kellene fordítgatni, nem pedig félig ismert/ teljesen ismeretlen érfelvágós angolszász és japán és indonéz-szigetvilágbeli, vagy makaói esetleg zimbabwei költőket. Bár ez utóbbi négyfélével semmi bajom nem lenne egyébként.
Tehát valójában ez egyfajta fordítás-irodalompolitikai fricska. Na. Vicc. Értik, ugye? És nagyon reflektált posztmodern hangulatban találtak, hogy ennyire megmagyaráztam a viccet, csak gondoltam, egyébként senki nem értené. Azok meg végképp nem, akikhez szólna, mivel nem a divatok szerint fordítottam, na de,
Éljen soká a kortárs angol-magyar versfordítás!
Ott voltam én, végleg
mindennek a híján.
Belül feszült, űzött gyomrom
ágyról ágyra át.
A pitypangot sem érdekelte
a hangulatom,
Eldöntöttem, teszek róla,
ne légyek agyhalott.
törvényszegősdi, törvényszegősdi
törvényszegősdi, törvényszegősdi
törvényszegősdi, törvényszegősdi
bréking dö ló, bréking dö ló
Véget ért a szép új jövő,
pedig bele se lendült.
Ígéretek szép csokora
mindenik elhervült.
Az élet súlya téged is nyom,
és a szar be nehéz;
keresd hát meg az utadat
míg
én járom az enyém.
törvényszegősdi, törvényszegősdi
törvényszegősdi, törvényszegősdi
törvényszegősdi, törvényszegősdi
bréking dö ló, bréking dö ló
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.