Soha-soha többé nem fogok ilyet csinálni, de most privát naplómból fogok egy részletet közölni, melyet az imént írtam.
Este van. Úristen, mennyit írtam ma délelőtt! El is felejtettem. Sőt, tulajdonképpen azt hiszem, hogy ez a nap igazából két napra osztható.
Van az első-szombat, amely valójában a második-péntek folytatása. Ez a második péntek a tegnapi kádfürdőzés után kezdődött, és Dániel barátom esti érkezésével, az italozással folytatódott, majd hajnali négykor lefeküdtem-tíz után keltem, és egészen a ma délután négy óra körüli lefekvésig eltartott. Ezzel az első-szombat/második péntek véget ért.
A második szombat pedig ma kezdődött ébredés után hétkor, és tulajdonképpen ez a második csütörtök folytatása, mind hangulatilag, mind érzékszervileg. Nem tudhatom, meddig fog tartani, de azt hiszem ez a nap az örök, az unalom és az önmagam iránti közöny keverékéből létrejövő furcsa harmóniájú elegy, mely csak arra vár, hogy visszatérése időről időre megismétlődjék, és újra abszolút jelenidővé lehessen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.