Kint voltunk mi is, és ünnepeltünk. Kicsit elpityeredtem a meccs után. Meg egy sörösdobozt összegyűrtem, és úgy megvágott az ujjamon, hogyha összeforr is örökre ott marad egy kis forradás jól látható helyen emléknek.
És mennyire nagyon szüksége volt ennek az országnak erre a győzelemre! Negyvennégy év után, és éppen az osztrákok ellen! A múlt véget ért. A sógorokkal azért megérte ezt végre lemeccselni, mintha történelmi igazságtétel volna, na igen, végre élménnyel.
Azért a fociról is essék szó: a meccs előtt arra gondoltam, ha leszünk olyan lelkesek, mint az írek voltak, már jó! De jobbak voltunk. Tartottuk a labdát, járattuk is, támadásokat alakítottunk ki, és nem csak mimózaként behúzódtunk hátra. Storck még a meccs utolsó harmadában is cserélt be csatárt!
Nem kellett csalódni, és a végén a gólnál KIVÉGZÉS hangulat volt, igazán édessé téve ezt a győzelmet. A kettő-nulla az már egy magabiztos színvonal, akárki akármit mond.
De mit értek én a focihoz, túlságosan is bonyolult a maga nemes egyszerűségében (mint megannyi sportág), mégis szimbolikus ereje volt annak, hogy épp az osztrákok ellen.
Vagy csak... - és szóla az ördög: a médiahype őrjítette meg az embereket? Hogy olyan rég nyertünk a focival, és akkor most meg lehet őrülni? Akik kint hordáskodtak az utakon, csak a saját nyomorukat akarták egy estére enyhíteni?
És ha igen?
De nem... mert aki tegnap este látták azokat az arcokat akik kint vonszolták az örömmámorukat az utcán… az arcukra volt írva, a lelkesedésük sugallta:
VÉGRE BÜSZKÉK LEHETÜNK MAGUNKRA.
Ezt üzente az arcuk. Ez volt a lényeg!
Mivelhogy a foci egy presztízs-sportág ezen a kontinensen, lélektanilag háborús energiákat mozgósít.
És mivel most nyertünk, végre-végre büszkék lehetünk magunkra! Minden adott ehhez, és ez a büszkeség ilyen erővel sosem erősíttetett meg. Itt vagyunk, és helyünk van itt. Reálisan az EB-n, szimbolikusan Európában.
Lehetünk büszkék? Büszkék lehetünk. Legyünk büszkék!
Legyél te is BÜSZKE - mintha az a bogyósgyümölcs volnál. Ilyen a mi magyarságunk is mostan.
Legyél TE IS BÜSZKE! Ne hagyd hogy a hurrogók elvegyék tőled, amit végre szabad érezned.
LEGYÉL TE IS BÜSZKE - egy erőként húzza taszigálja egymáshoz a magyar büszkeszemeket a
foci.
(kép: index)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
arsenal71 2016.06.15. 20:56:35
Megyko · http://www.szinkronrendezo.blog.hu 2016.06.16. 09:32:08
azt írod, "Ti csak erre lehettek büszkék? Az nagyon szomorú. Megnyertünk egy meccset."
Ki az a Ti, hogyha már így írod, és kicsoda az a Mi?
Éppenséggel ez volna a lényeg, hogy nincsen Ti és Mi, csak egy győztes magyar csapat van. Tehát Ti nyertétek meg a meccset, amire mi vagyunk büszkék. Nem szofistáskodás ez kérem (de az) nem azért csinálnom, hanem csak rá akartam világítani arra, hogy nyelvileg mennyire össze lehet kuszálni a dolgokat.
Namármost és ha nagyon összekuszálod a dolgokat, egy idő után már nem is érteni, hogy hol az eleje. Csak a MI és a TI marad, és felélednek a harci ösztönök (kutyamorgás hangeffekt), és megfeszülnek az izmok...
de hogy ki az a Ti, és ki az a Mi, az sosem fog kiderülni. Tehát, aki
ezen tovább rugózna, a semmiért harcolna. (írta: én).
És, és, és, ha az osztrákoknál magasabb az életszínvonal? Nálunk meg van Balaton, vagy magasabb a napsütéses órák száma, vagy akármi! Vagy, az USA meg még gazdagabb! A dolgokat bármeddig lehet relativizálni. Ennyi(1) ennyi (2) ennyi (3).
Ennyi (4).
A következő kommentednél legalább 5 "Ennyit" kell írnod, hogy meggyőző legyél! (Innentől kezdve a meggyőzés mértékegysége ezen a blogon az "Ennyi".)