Szinkronrendező

„Kedves nézőink! Következzék Kádár Zolika történtének negyedik, és egyben eddigi legdrámaibb epizódja” – mondja be a hang, majd felállok a fotelből, és eloltom a tévét. Koszos trikóban vagyok, mert az éjjel okádtam egyet véletlenül. Az egész estémet a gyerek fizette a szomszéd szobából. Át is kopogok hozzá, hogy ébren van-e. Igen, ébren van, csak nagyon fáj a feje. Megkérdem, hogy lejön-e velem reggelizni, bár nehezen érti amit mondok. Nem hiszem hogy azért, mert értelmetlenül beszélek. Szerintem lágy az agya.

A főtt tojást ütögeti a villával, és üres szemekkel bámul ki az ablakon. A tányérján bacon és mustár, meg egy szelet kenyér. A lányról beszél, akivel az estét töltötte. Teljesen belezúgott. Szerencsétlen. A lány itt dolgozik, ez a dolga, hogy a hozzá hasonlókat megkopassza. „A Bank mindig nyer” – mondom, és úgy röhögök, hogy majdnem a torkomon akad egy omlett-darabka. Ő nem röhög. A tojást még mindig nem tudja megpucolni, és a kemény tojáshéj-reszeléket próbálja a fehér buggyanásról lemorzsolgatni. Felidegesíti. A keze remeg, tiszta ideg. „Miért vagy ideges zolika?” – kérdezem, ő meg csak néz rám, félig nyitott szájjal, és nem válaszol. Fura gyerek. Magának való.

Délben a hotel medencéjében úszkált, ahelyett, hogy a partra ment volna. Pedig nem klórozzák rendesen, még elkap valamit. Egész nap vele vagyok. Meghív egy koktélra – cocktail – meg egy szendvicsre is. Fogalmam sincs, honnan lehet ennyi pénze. Igazából azt hiszem, ő sem tudja pontosan. Remélem nem bűnöző. Bár ez kizárt. Jó gyerek ez a Zolika.

Délután néhány órát alszunk, és csak este találkozunk újra. „Na ma megint kaszinó?” – kérdezem, erre csak röhög, inkább vihog, és kapkodva rávágja, hogy igen. Nagyon frissnek tűnik, mint egy fáról letépett körte. Van is ez a mondás, vigyorog mint egy körte… vagy az alma vigyorog? Ezen gondolkozom, mikor a kaszinóba érünk - Péntek este van, csúcsforgalom van, buli van. Olyan mintha itt mindig péntek lenne. A krupiék, meg a kurvák... és mind azért, hogy megkopasszák az embert. Ócska egy népség.

Itt van a tegnapi csaj is. Ez a lány, odaboronálja magát a Zolika mellé, kidobja amiben mellben erős, és ráveti magát, majdnem széttépi a fogaival, ahogy a nyakába liheg, az meg csak dobálja a kockát, szórja a pénzt. Néha felmegy a szobájába, nemtudom, mennyi pénze lehet ott, és csak iszik, játszik, iszik. Játszik, aztán ha elfogy a pénze, felmegy a szobájába. Aranyból lehet az a szoba, vagy zsetonok jönnek a vécéből ha lehúzza, és zsetonok ütköznek a szarnak, vagy dollárok, honnan van ennyi pénze ennek a gyereknek?

Aztán egyszercsak elmegy a nővel. Nemtom mi a nő neve. Elmegy, és egy óráig nem látom, már éppen hiányolni kezdem az én barátomat, mikor visszaérkezik. Éreztem én ám előre, hogy baj van, de hogy ekkora! Sírva jött vissza. Sírva! Mi lelhette ezt a szegény haveromat, ezt a Zolit: „aranyember haverom, mivan veled?” – kérdeztem, ő meg csak hüppög, hogy kirabolták, kirabolták, nincs több pénze. Kérdezem tőle, hogy biztos nem-e ő szórta el a pénzt, de csak csóválja a fejét, hogy ő ugyan nem. A szemében láttam egy-két furcsa villanást átsuhanni, meg mintha bekattant volna valami az agyában az előbb, de semmi különb. Hát az ilyen nagy bűnüldözések előtt ki szokta tudni megmondani, hogy mi lesz? Szerintem ezt maga a jóisten se tudja, csak gondol egyet, rábök valakire, és abból rögtön gyilkos lesz, vagy huligán, vagy áldozat. Nem így van ez?

Mert akkor aztán mondom neki, hogy nem-e a nő miatt volt? Mondja erre, hogy nem, mert azzal elment a lányhoz, de nem volt semmi, mert már az ágyon feküdtek, és minden rendben ment, csakhogy ő neki aztán valami csak nem működhetett jól, mert a lány megunta a dolgot, és otthagyta a csodába. Hát azért, én a biztonság kedvéért rákérdeztem a bábára: „voltál már lánnyal haverom? Tudod hogy mit is kellene velük csinálni?” – erre meg úgy bemérgesedett, mint reggel a tojáshéj miatt, majdnem el akarta harapni a torkomat. Csitítgattam, hogy „jólvan pajtás, haverom, csak megkérdeztem” de nem tudtam őt lenyugtatni. Fölment, valamelyik szobába, vagy hova, én azt nem tudom, és fogalmam sincs hogy miért de eltűnt. Fogta magát, meg minden cuccát, és elment.

Pedig most óriási baj van. Mert a lány, akivel elment a zolika, majdnem meghalva a szobájában fekszik. A zolika akarta-e megölni? Azt én igazán nem tudom. Nem is ismerem a hozzá hasonló embereket. Tudtam én előre, hogy ezzel a gyerekkel van valami. Láttam a szemében! Most a lányt próbálják összekaparni, de az se normális, lehet csak színészkedik, vagy bánata van a Zolika miatt.
Ki érti ezeket az embereket?

- Van még valami mondandója? Ha nincs, akkor végeztünk a jegyzőkönyvvel.

- Nincs biztos úr, ennyi, ennyi. Ennyit gondoltam elmondani.