Szinkronrendező

Hipszi-hopszi-hopszika. Ez itt a „nyári országgyűlés” címke (khmm khmm „tag”) alatt megjelenő posztok elsőkéje.

A magyar politikával nincs mit kezdeni. Én mérsékelten értek hozzá, én csak a számonkéréshez értek, ami viszont úgy érzem valamennyiünk állampolgári alapjoga. Meggyőződésem, hogy a politikusaink vannak értünk, és nem mi a politikusainkért. Hiszek az Isten-Haza-Család hármasában, és lélekben mérsékelt konzervatív, szellemben mérsékelt liberális vagyok.

Ez eddig oké, én ilyen vagyok, de milyen ez az ország valójában? Milyenek a valódi magyar emberek? Hiszen róluk kamera által homályosan, a média tükrében bemutatva annyit halottunk. Kik azok a magyar emberek, akikhez a pártok – oldalaktól függetlenül – szólnak? Kik azok a gyerekek, fenőttek, idősek, Katikák, Józsi bácsik, Ica nénik, Óvónénik, Tanítónénik, Tanárnénik és bácsik(!), rendőrök, tűzoltók, katonák, pilóták, fehér, szürke, fekete, vagy vörösgallérosok, rabbik, vagy Gój motorosok, emlékműnél, vagy otthon tüntetők, akik magyarok? Mit ér az ember, ha magyar? – kérdezte Ady Endre, és kérdezhetjük mi is bátran, a frontális médiától távol a blogszféra e picinyke szigetén.

És vajon – költői kérdés – nem-e csak megosztás az, hogy bal- és jobb, nem-e csak ceruzahegynyi a különbség kommunista és náci között ha a közös nevező a magyar? Ne a szakemberek, és marketing-stratégák szemszögéből tegyük fel a kérdést, hanem a szívhez címezve, minden racionális bűbájt kikerülve: Mit ér az ember, ha magyar?

Latinovits Zoltán válaszol erre a kérdésre, és azt hiszem nincs is jobb összefoglaló a kulturális örökség kérdéséről:

Kérem az olvasót, áldozzuk fel előítéleteinket a logika oltárán, és idézzünk az egyébként igen kiváló Ismerős Arcok zenekar Te döntesz című dalának szövegéből is:

„Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd,
Mert a jövődnek értelmet a múltad ad
És neked is tenned kell valamit azért,
Hogy Magyarnak nevezhesd önmagad”

Most pedig egyszerűsítsük le a kérdést, és nevezzük el ezt a történeti/kulturális magyarság-fogalmat puritán magyarságélménynek.

Mert ez az, amit biztosan, tutira magyarságnak lehet nevezni. Nem pedig azt, amit a pártok, politikai érdekeik mentén, hol ide, hol oda cibálva, turullal, vagy határon túli szavazókkal, velük, vagy nélkülük képzelegve hozzájuk montírozgatnak. Én tiszteletben tartom a történelem borzalmait, így a határon túliakkal is közösséget vállalok. Így az, hogy valaki magyarabb mint mások, vagy valaki jobb magyar, valaki meg rosszabb, az totális agyrém. Hogy bennünket kollektíve bántani akarnak, az is. Tipikusan olyan, amilyet csak a politikus-logika tud kreálni.

Úgyhogy nagyon kérem fidesztől jobbikig a kedves politikusainkat, ne a saját agyrémeikkel traktáljanak bennünket, és ne a fantom-szabadságharcukat vívják a Gonosz Bankokkal, meg a Norvég Alappal, hanem mondjuk... (... III/III, korrupció, jogtiprás, túlkapások)

na mindegy. Mint írtam, a politikához nem értek, csak a számonkéréshez. Viszont mivel ez a gondolat kívül esik a gyakorlatias politika sportlövő-pályáján, teljesen biztos vagyok benne, hogy süket fülekre fog találni. Abban mindenesetre bízom, hogy ez a poszt megfelel az "egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság vagy a szimmetria elvének."

M.G.