Szinkronrendező

Vannak okos, kevésbé okos, félokos, félbuta, inkább buta, és kifejezetten buta írók. Mint tudvalevő, hogy a jó stiliszta és a filozófus egy személyben nem feltételezik egymást, gyakorta érezni, hogy egy kiváló novella- vagy drámaíró esszéitől inkább sírhatnékunk, vagy könnyed depressziónk támad égbekiáltó zagyvaságainak olvastán.

Kornis Mihály büszkén az égbe kiált, Feliratok a fehér égen c. esszés, blogbejegyzéses kötetével pedig igazán nagyot, hú(gy)nagyot szeretne mondani. A könyv 2008-as, és egyaránt kimondásra kerül a Big Brother, mint a valóságshow-k okozta agypusztítás hazai vádlottja éppúgy, mint David Bowie szellemi, és érzelmi silánysága. A középső harmad érdekes az írásnak, mint olyannak a módjának tekintetében, és kifejezetten tartalmas; egyébként végig monoton, akadályként fektetett közhelyek közötti futkosás van, énszerintem kevésbé kimunkált esszéista modorban, bár ez utóbb megállapításomért nem vállalom a hátam, mert nem értek hozzá. Na.

Valamiért mégsem könnyű levakarni ezt a Kornist.

Én napokig együtt metróztam, vonatoztam vele, azt hiszem eltöltöttünk kettesben legalább 300 tiszta kilométert, hát kívánom mindenkinek hogy próbáljon bármelyik ismerősével, barátjával ennyit veszekedni, egyetérteni, moralizálni, lenézni, hülyézni, panaszkodni, politizálni, manírkodni, elborzadni, szörnyűlködni, rendőrattakot vezetni, visszavonulni: olvasni. Piszkos, undorító, aljas, fertőző modorban megfogalmazott üzenetek, melyek úgy hatnak a pszichére, mintha 3000 méteren szabadesésben kék egy ejtőernyő áráról vitatkozni. Blazírt hangulatban garantáltan elbukunk Kornis ellenében, és minden közhelyesen ható arab terroristázást komolyan veszünk, nem fogjuk hallani a kuncogást, - ahogy Láng József a Látó c. folyóiratban oly nagylelkűen megelőlegezte ezt a feloldásként ható reflexiót Kornisnak – és garantálom, hogy nagyon rosszul fogjuk érezni... magunkat.

De azért még egyet elolvasunk, még veszekszünk, Népligettől a Nyugati pályaudvarig, ízlés szerint tessék e két metrómegálló nevét, vagy akár az egész vonalat másmilyenre kicserélni, nekem mindegy.

Olvasni fogjuk, mert nagyon általánosít, nagyon közhelyes, Hamvas Béla az van, az ő gondolatait, meg kimunkált filozófiáját kapjuk globalizáció-ellenes politikai fricskákkal, és gúnyos, háttérben duruzsoló szalonna-szaggal megspékelve.

Az, amit az írásról ír Kornis, az nagyon szép. Egyébként.

Ha vannak okos, kevésbé okos, félokos, félbuta, inkább buta, és kifejezetten buta írók, akkor Kornis közöttük az, aki leszarja ezt az egész osztályozást… olvasás közben kategóriákba szuszakolhatatlanul veszekedni, veszekedni, veszekedni kell vele, és nem adja magát, nem dobálja a labdákat, hanem arcon üt velük, égbekiáltó, gyanús közhelyekkel támadja a populus hungaricust, buta tömegnek meri nevezni a buta tömegeket, barátok közt-nek írja a barátok közt-öt, és szarnak hívja a szart.

Bicskanyitogat.

Ajánlom azoknak, akik majdnem mindent utálnak, időnként enyhe flegmasággal tekintenek környezetükre, és hányingerük van a metrón. Azoknak viszont nem, akik hozzám hasonlóan nem tudják első olvasásra megkülönböztetni a finom, bekezdések végére lihegett iróniát a hülyeségtől.

Paff.