Kiolvastál,
és az utolsó lap alján
egy jegyzetet kerestél.
Első olvasáskor
firkáltál pár szót oda.
- 'Nyeremény? Remény?'
- Pergetsz szavakat a szádon,
de emlékeidben már
csak a ceruza színét,
és lapalji helyzetét
sikerül azonosítanod.
azono
sítanod
a valósággal az emléket nem sike
rül. Egymás kezéből a kettő kirepül
s te szétporlasz közöttük, a magánva
lóságban. mi lesz most mi legyen?
és mi van... ha ez csak az első olvasat?
Vagy mi van, ha már századszor adtam magam,
És te minden lap végtelen nyomorában
kapsz kéregetésen rajtam?
Emlékezz, kérlek.
És láss csodát.
Láss bennem többet, mint
egy
percember nyomorát.
Álomra vak ne légy,
űzzön az éj feléd
egy darabot belőlem.
Mert
Egy szó csak a jegyzet
ceruzával
az utolsó lap alján,
legyél a bátor, és
legyél,
hogy kibetűzd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.