Itt elérhető egy cikk a New York Times blogjáról, de hogy némileg enyhítsem a szociológia-olvasás által okozható potenciális gyomorrontást, meg mert csak amcsikra hivatkozom, összefoglalom:

Egy új tanulmány szerint, világszerte, de especially in the USA, a hetvenes évek óta a társadalmi mobilitás nem változott. A gazdagok általában gazdagok, a szegények általában szegények maradtak. Ha van is változás, az nagyon lassú, egyes szociológusok szerint 10-15 generáció (300-450 év) szükséges ahhoz, hogy low-status-ból high status-ba kerüljünk.

A kutatók érdekes módon fogtak a vizsgálathoz. Elkezdték böngészni a népek vezetékneveit. For example Kínában ma többen élnek, mint amilyen lélekszámot én ebbe a blogba valaha le mernék írni, ellenben összesen kb. 4000 különböző-fajta vezetéknévvel szaladgálnak szép hazájukban, és ebből a rengeteg vezetéknévből összesen 100-félét visel a kínai társadalom 85%-a! 15% pedig a maradék 3900 vezetéknév valamelyikével bír. És ez általánosságban a világ bármely országára igaz.

Ezen ritkább, 15%-nyi vezetéknevekre vetették rá magukat a kutatók, és hogy a kínai példánál maradjunk: ott például azt találták, hogy van 13 különböző nagyon ritka kínai vezetéknév, melyeknek birtokosai már a 19. században is társadalmilag megbecsültebb, ún. high status-t töltöttek be.

A kutatásban ez a high status nagyjából olyan társadalmilag magas pozíciókban (elnökök, politikusok, akadémikusok, egyetemi professzorok, doktorok, híres intézmények diákjai) lévő embereket jelöl, akik gazdaságilag, financiálisan is jobban el vannak eresztve a low status képviselte plebs-nél.

Mint a kutatók megállapítják, a vallási, kulturális konvenciók nem köthetik meg a kezünket, hogyha high statusra törekszünk. Példának az ex-askenázi európából kivándorolt amerikai zsidóság USA keleti partján letelepedett részét hozzák fel példaként, akik még az őshazába vándorlás időszakában (18. századtól kb. 20. század elejéig) okleveleken feltüntetett hivatalviselők vezetékneveiből kiolvashatóan fontos pozíciókat töltöttek be, ma már közel sem olyan szignifikánsan élnek high statusban.

A kutatásból megtudhatjuk, hogy USA-ban a leggyakoribbak a Smith-ek, Johnson-ok, Williams-ek, Brown-ok és a Jones-ok, valamint, hogy a feketék leggyakrabban Washington vezetéknévvel mutatkoznak be új ismerőseiknek ott a tengerentúlon.

További érdekesség, hogy a svéd akadémikusok között többen viselnek ex-arisztokrata neveket (ha bárki lázban égne: ilyen vezetéknév a skandinávoknál pl. a Rosencrantz a Guildenstern, vagy a Riddarnhuset) mint átlagos, közhelyszámba-menő -son végződésűeket. 

Indiaiakról is szó van, de egyébként tőlük tarthatnak az amerikaiak, nemrég olvastam, hogy az egyetemi képzésben nagyon odateszik magukat, és sokkal több indiai fiatal diplomás van, mint amerikai. Emellett azonban a doktorálások tekintetében sem kell őket félteni, ezer doktorból a legtöbb azonos vezetéknevűt az Indiai-félszigeten találni, és Shetty, Agarwai, vagy Gupta nevet örököltek őseiktől.

Érdekes mód ez a végkövetkeztetés is. Az ősök, meg az örökségük.

Mert ha bárkiben remény ébredt volna, hogy beházasodik, vagy adoptáltatja magát híres, high-status beli szülőkkel, e tanulmány nyomán el kell keserítenem: a kutatók szerint nem lesz belőlünk társadalmi rakéta, mert szüleinktől genetikailag örökölt intelligenciánk az, amely meghatározza karrierünk alakulását.

Most a véleményem nem fog érni, mert eléggé IQ-náciság ellenes vagyok. Valójában nehezen tudom elfogadni egy teljesen elméleti szám értékmeghatározó jellegét. Persze, van benne valami, de azért én ezt az egész kutatást kevésbé angolszász szociológus módon mégiscsak kiegészíteném a kulturális hagyományok befogadásának képességével. Ha Istent és minden egyéb determinatív tényezőt kizárunk, elmondható, hogy posztmodern, egzisztencialista világba születve megkaptuk a lehetőséget, hogy olyan szellemi életet építsünk magunknak, amilyet szeretnénk. Olyan hagyományokból, információkból építkezhetünk, amilyenekből csak tudunk, és hozzáférünk.

Csak sajnos most már látjuk, kicsi az esély rá, hogy négyesével vegyük a társadalmi létra fokait. Az ősök ezer éve is ősök voltak, és még ma is azok.

Zárszóként mindenkit bátorítanék arra, hogy ne törekedjen a high status-beliségre. Részben mert attól még simán lehet egy utolsó törtető seggfej valaki, mert gazdag, vagy társadalmilag fontos pozíciót tölt be. Esetleg politikus.

Légyen erre példa kis hazánk. 

(kép forrása: Javier Jaén, und innen)