Szinkronrendező

(Mesék a Karácsonyi Noteszekből # 1)

KoppKopp

Jjjjóóónapot kívánok, elnézését kérem a zavarásért. Azért jöttem, és kérem, tényleg ne haragudjon. Ez számomra nagyon kellemetlen, valójában csak érdeklődni szeretnék, hogy Önök most mit csinálnak?

Rendezzük a bútorainkat. Pakolászunk.

Igen. Hát értem, ezért is kopogtam én most fel Önökhöz, tudja, és tényleg ne haragudjon, soha nem hittem volna, hogy ilyennel zavarom, csak azt hallottam hogy kriss-krass amikor, most már gondolom a széklábakat, vagy asztalt, vagy bármit rendeztek a parkettán.

Nincs parkettánk. Megnézheti.

Nem, köszönöm szépen. Nagyon kedves, hogy felajánlotta, de nem köszönöm.

De jöjjön csak be - megfogja a karját a könyökénél - nézze meg, nincsen parkettánk, nézze meg.

Köszönöm, de nem, tényleg, elhiszem, nagyon kedves – behúzza a külső ajtón, és azt kulcsra zárja -  csak kérem ne olyan hangosan csinálják, ezért jöttem csak, igazán felesleges.

Nézze csak meg, hogy nincs parkettánk, olyan rég volt nálunk!

A bejárati ajtó melletti szobában ágy, asztal, fotel és szekrénysor, középen karácsonyfa áll. Az előtérből még egy szoba nyílik.

Nézzen be oda is!

Bent, a sötét szobában csak egy kályha világlik, mellette kupacnyi gumival összefogható, különböző színű, kemény fedeles jegyzetfüzet. Csak sejteni lehet, hogy a jegyzetfüzetekből van begyújtva.

Szeretjük ezeket a füzeteket, gyűjtöttük őket, és csak az ihletre vártunk idáig, hogy mit is írhatnánk beléjük. November óta máig dolgoztunk esténként azon, hogy mindegyikbe írjunk egy mesét.

Mesét?

Tudja, novemberben költöztek be ide.

Költöztek be? Ne haragudjon, de a feleségem fent vár. Nagyon köszönöm, mennem kell, tényleg, karistoljanak, csak kérem, biztosan elkészült már a vacsora. Mennem kell! – mondja az alsószomszéd, és közben hangos karistolást hallani az egyik szobából.

Pedig megnézhetné, nagyon érdekesek.

A mesék?

Nem a mesék, hanem ők.

Ők?

Na látom nem igazán érti. Vagy nemtudom magam kifejezni? Hogyan is mondjam el magának, vagy hogyan mutassam meg, ennyi időben elmondani, szóval ez nagyon bonyolult. Na jöjjön, megmutatom.

Végigmennek a folyosón, és a karistolós szoba előtt állnak meg.

Na itt vannak ők. – mondja, és közben már löki is be az ajtót.

A szobában frakkba öltözött nyulak, szivarozó békák, kártyázó kutyák, trikóban fekvenyomó macskák, és Rizikóval társasozó disznók egyként néznek az ajtóra. A zaj eláll, néma csend, és mindenki a két férfira figyel.

Úristen.

Még egy ember, basszameg.

Hogy lehetsz ilyen paraszt, így illik ilyenkor a vendégeket köszönteni?

Úristen, ezek mik? Mit csinálnak? Jézusom.

El ne ájuljon, el ne ájuljon, már nagyon unjuk.

- az állatok újra zajongani kezdenek. Egy pianínó előtt - amelyre kerekek vannak szerelve – egy macska van befogva. Egy tucatnyi egér rajta röhög, és hergelik, a macska pedig azokat próbálja elfogni, körbe-körbe bénázik a szobában.

Szóval ez az a hang.

Nem ő az ész. Szegénnyel mindig ezt csinálják.

Csicska. – mordul fel az egyik fekvenyomó macska. Ő a csicskás. Még az egerek is kibasznak vele.

Novemberben jelentek meg először. Hazajöttünk a szolfézsóráról, és itt voltak.

Te jézus isten. A tévének nem szóltak?

A tévének? Nem engedték. Mindig megszabotálták valahogy. Fotózni sem lehet őket, de különben is azt hinné mindenki, hogy photoshop. Jöjjön velem a konyhába.

Úristen. – becsukják az ajtót, az állatok nem foglalkoznak velük, átsétálnak a konyhába.

Üdvözlöm! – így a feleség.

Csókolom. Ez nagyon durva – mutogat az alsó szomszéd az előbbi szoba felé.

A feleségem álmodta egy éjszaka, de mondd el neki.

Azt álmodtam, hogy teleírtam egy könyvet mesékkel, amik róluk szólnak, és a könyvet, amibe írtam, beledobtam a tűzbe, és ők meg eltűntek.

Azóta több tucat füzetet telírtunk a történeteikkel. És most itt lehet maga is a csodálatos pillanatnál, amikor ez a rémálom véget ér.

De ez biztos működni fog? Jó módszer ez? Kipróbálták már? A rendőrségnek miért nem szóltak?

Szóltunk mi, de senki sem hitt nekünk. Aztán jött már ide rendőr, de azt meg elkapták, megkötözték, és a macskák eltüntették valahogy. Hiába próbáltunk segíteni rajta.

A macskák megölték.

Jézusom, ez nagyon durva.

Igen, azóta semmit se merünk csinálni.

Sakkban tartanak minket.

Igen, terrorban.

Ezt a feleségemnek is látnia kell.

Nem biztos hogy jó ötlet, nem igazán szoktak örülni ennek.

Miért? Mutatták már őket valakinek?

Az anyámnak. Pár hete jött, pár napra látogatóba. A vendégszobában nem tudtunk neki helyet adni, mert ugye ők ott voltak.

És mit esznek? Mit csinálnak? Hogy férnek el?

A fürdő beosztását szerencsére betartják, rábírtuk őket.

Igen, meg lehetett őket győzni róla. Amúgy elvannak, egész nap ezt csinálják.

A macskák, meg a malacok a legokosabbak. Ők a főnökök. A malacok ká.bé. olyanok mint politikusaink, a macskák meg mindenkit terrorizálnak.

Igen, engem kivéve.. igazából nehéz erről beszélni.

A feleségembe beleszeretett a főmacska.

Igen, elég nehéz erről beszélni. Pszichológushoz nem fordulhatok, kiröhögne. Gondoljon már bele, azt mondanám neki, hogy belémzúgott egy beszélő macska, és udvarol, meg virágokat hoz nekem.

Ezt nem hiszem el.

Régen voltak sünök is, de őket kiutálták. Állandóan balhé volt miattuk.

A békákat se láttuk egy ideje. A macskákkal együtt mentek el az egyik éjszaka, itt tollászkodtak egész este a fürdőben. A békák itt borotválták a hónaljukat. Bulizni mentek, a Nagymező meg a Kazinczy utca környékére, de csak most kerültek elő a héten.

Jézus úristenem.

Igen. Nagyon durva.

Szóval, nem volt más kiút, mi már beleőrülhettünk volna, bármi. De ezt hozta az élet, így alakult, és mindenképp szerettünk volna valahogy élni.

Igen, sokat beszélgettünk erről. Tovább kell lépni. Ha már így alakult, élni kell, élni tovább, ha így, akkor így.

Igen. Néha szoktuk úgy érezni, hogy ez életünk nagy kalandja.

De küzdünk, és még itt vagyunk. Minden nap rendületlenül írjuk a meséket.

Amiket nem nehéz írni egyébként, mert a legtöbbjük nagyon öntelt, és imádnak magukról beszélni.

Olvasson bele néhányba, ha érdekli magát.

Ezt nem hiszem el. – a férfi szinte transzba kerül, sápadt, és látszólag nem tud magáról. Csajkovszkij keringő és drum’n’bass egyszerre hallatszik a szobából, az állatok rádióról, meg számítógépről raknak be zenéket.

A kályhás szobába benyitnak, a felsőszomszéd lámpát kapcsol, az alsószomszéd körülnéz. Apró, fehér sámli áll a kályha mellett, körben a jegyzetfüzet-kupac.

Soha nem hittük volna, hogy valaha teleírjuk ezeket.

Olvasson bele valamelyikbe, ha érdekli. Még mi is belelapozunk egy-kettőbe magával, azután végre elégetjük őket.

Igen, de fontos, hogy éjfél előtt, még mind a tűzre kerüljön. Álmomban úgy volt.

Tejóisten. Ha nem a saját szememmel látnám… ezt az egészet el se hinném.