Szinkronrendező

Lépjen közelebb, lépjen csak. De nem szeretnék, jó nekem itt. Ugyan már, ezek az apró ecsetvonások, nézze! Igen, nagyon szép tényleg.

Kilép a zuhanyzóból, egy törölköző a mellétől a térdéig, egy meg a vizes hajára. Van valami bajod? Nincsen semmi. Jól van, csak kérdeztem. Problémás a lélek tana. Ez de egy hülye sor, hol olvastad? Saját. Én találtam ki. Jajj Istenem, mondja, és közben fejét oldalra fordítja, és sikálja a törölközővel, mint egy őrült. Elég béna. Jajj Istenem, mennyit emlegetjük az urat.

Mennyibe kerül ez a festmény? Mit számít az értéke? A művésznő megfeszített tempóban, éjt nappallá téve készítette, miközben mesterei gondosan figyelték kezének mozdulatait. Remek darab.

És mit csinálunk ma? Főzhetnénk valamit, vagy beszélgethetünk is, vagy elmehetünk sétálni, vagy akár mindet. Nincs kedvem, inkább aludjunk. Nem értem a drogosokat, az alvásnál kizárt, hogy bármi ütősebb lehet.

Mondjon egy árat. Kérem, ez felbecsülhetetlen. Egyszeri és megismételhetetlen. Akkor legyen százezer.

Milyen jó a levegő, pedig itt a belvárosban igazán lehetne sokkal büdösebb is. Az autók, meg minden, és mégis, annyira jó. Igen. Mi baj mostanában? Kihelyeződött a lelki középpontom. Istenem, ilyen hülyeséget. De tényleg, hiába nevetsz ki, ezzel csak ugyanazt csinálod, mint bárki más.

Nem érti maga ezt. Nekem maga nem mondja meg, hogy pénzért nem lehet akármit megvenni. Pénzért bármit meg lehet venni. A világon minden kerül valamibe. Valamennyibe.

De mégis, ilyen vagy, olyan vagy, amolyan vagy. Nekem ne mondd meg hogy milyen vagy, én tudom azt magamról, dehogy tudod, nem tudsz te semmit. Ó,ha minden gondolatot kimondanánk amit kigondolunk, de nem mondunk ki! Még jó, uram.

Háromszázezer. Ennyi az ára? Ez a kép nem eladó. Minden eladó higgye el.

Mintha elfelejteném a nevemet mostanában, vagy nem is tudom, más lennék mint aki, vagy voltam vagy hogy van ez, annyira bonyolult, please tell me who i am, sir, mondja a királynő és az alattvalói már mondják is, de nekünk ez bezzeg nem ilyen egyszerű. Mi nem tartunk alattvalókat, bezzeg sokan mások igen. Az kéne nekünk, egy hízelgő udvartartás. Az.

Komolyan mondom magának, nekem ez nagyon tetszik. Látszik, hogy van benne munka. Munka? Hogy mondhat ilyet? Ez egy remekmű. Akkor az.

Mindig tudod mi lenne a megoldás, mi? Jajj ne bánts már, csak szeress. Nem ezzel van a probléma. És ha csak simán szeretnél.. meg mondjuk nem bántanál? Oké.

Ötszázezer, ha ennyiért se, akkor hagyjuk. Amaz leakasztja a festményt, ingyen a magáé. Micsoda üzlet. Igaza van, ne görcsöljünk ezen az egészen. Köszönöm. Kérem.