Szinkronrendező

Feje tetején a turbán-törülközővel rajzolgatni. Erre lett jó ez az augusztus hetedikei szerda este (mivel a blog olvasottsága lényegében nulla, ezért bátrabban osztom meg itt magánéletem aprócska dolgait)

A meleg. A meleg nem csak az én magánéletem aprócska dolgai, az egész városé, vagy bármely másik városé. Odanézek, és rajzol. Felnéz, pillantásokat ereget, visszanéz, fejet forgat. Papírt – bocsánat, most látom csak – spirálfűzött jegyzet-füzetet tologat. Most Bús, Barna szemek. Magánéletem aprócska dolgai.

Rám nézett délután, délelőtt, vagy tegnap délután ebben a melegben az idő ugyanúgy tikkad, mint az emberek, és arra gondolt úristen milyen üveges szemekkel néz rám ez a srác, mintha nagyon buta lenne, gondolom legalább is a srác, szóval én. Sok ilyen gondolatom van mostanában: butaságok, magabizonytalanságok és önbizalomtalanságok. Most arra gondolok, hogy ha könyvet kellene írni, ameddig rajzol, a címe az lenne, hogy Magabizonytalanságok, önbizalomtalanságok és további rémséges lélek-evő szörnyetegek Enciklopédiája. (Itt volt egy mondat, de lecsapott rá a cenzúra, Isten nyugosztalja, ennyi hogy maradt: „most is, meg megannyi most is, hogy egymásra nézünk”)

Mikoooor? Énekel, kezében samponos-üveggel villával ceruzával lepedővel frissen ragasztott cipővel törülközőcsücsökkel és úgy csinál mintha mikrofon lenne. Mintha. Mikrofon. Lenne. Becsukja a szemét ilyenkor akkor ezidőtájt mikor így csinál és nagyon koncentrál, a hangja kicsit remeg, de éppen annyira, hogy stílusos legyen, sokkal inkább mint hamis. Sokkal. Inkább. Mint. Én nagyon szeretem mikor énekel, szerintem Ő is szereti, nagyon úgy látszik tűnik hallatszik hogy élvezi. Én. Nagyon. Szeretem.

Mit csináltunk még? Ó igen, elmaradtunk valahol az Eltűnt Idő Nyomában, ilyen melegben minden perc küzdelem és túlhevülés, és most látom, hogy megmutatná, amit rajzol, méregeti, már biztos nincs sok, jajj izzadok, megtöröljem most a homlokom? (Most radíroz) Szóval örülök, hogy leültünk élni egy kicsit. Ahogy szoktuk, a két világ csüccsen egy szobában ő meg én, van férfi is, meg nő is, az ivararány kiváló. Kiváló.

Zavar a köhécselgetés, no meg no ez a meleg is, de annyi mindent csinálnánk, de majd ha est leszáll e kormos-tollú („megyek megmosom a tollam” – midet? gondoltam. – a haját.) hatalmas est.. – ú most nagyon nézeget, ó igazgat, mint egy igazi modellt. Jó lesz ez így. – Feljebb üljek? Nyakat nem rajzolok neked. Köszönöm drágám, én sem neked. (na hogy így került rá a turbán).

Nem pepecsel többet. Én sem. – Neked még mennyi idő?

Na mutasd!