Szinkronrendező

A Google-hozta olvasóknak is üdvözlet!

2013.05.29. 23:19 Megyko

Spengler

Oswald Spengler

1880. május 29. - 1936. május 8.

"A történeti szemlélet az én kifejezési módomban nem más, mint.. .. egyfajta a múltra és a jövőre kiterjesztett emberismeret, velünk született látásmód személyek és helyzetek megítélésére; annak megítélésére, hogy mi megy eseményszámba, hogy mi az, ami szükségszerű volt, ami meg kellett hogy történjen - nem pedig puszta adatok tudományos kritikája és ismerete."

Oswald Spengler (cropped).jpg

 

(s további részletek a Nyugat Alkonyából)

a tevékeny ember és a szemlélődő ember:

A sors tette az egyéneket ilyenekké vagy olyanokká; töprengővé és bátortalanná vagy tevékennyé és a gondolkodást megvetővé. Mindazonáltal a tevékeny ember a teljes ember; a szemlélődőben egy különös szerv a test nélkül és a test ellenében szeretne hatni. És annál károsabb, minél inkább a valóságot is le kívánja győzni. Ekkor kapjuk azokat a jobbító etikai-politikai-társadalmi javaslatokat, amelyek mind-mind cáfolhatatlan biztonsággal megmondják: hogyan is kellene menni a dolgoknak, és hogy hogyan kéne mindehhez hozzálátni; tanításokat, melyek kivétel nélkül azon az előfeltevésen alapulnak, hogy minden ember ugyanolyan, mint a szerző, nevezetesen ötletekben gazdag és ösztönökben szegény, feltéve, hogy a szerző ismeri magát. Mindazonáltal ezeknek a tanításoknak (még ha egy vallás vagy egy ismert név teljes autoritásával lépett is fel) egyike sem változtatta meg a legkisebb mértékben sem magát az életet. Legfeljebb másként gondolkodtattak el bennünket az élet felől.

A világgazdaságról:

"A gazdasági gondolkodás és tevékenység csupán az élet egyik oldala, és hamis megvilágításba kerül, ha önálló élet-formaként kezeljük. Semmiképpen sem találnánk rá erre az elvre a mai világgazdaság területén, amely... igen távol áll attól, hogy általánosan emberi legyen."

A született államférfiról:

"A kort kell ezért megértenünk, amelybe születtünk. Aki nem érez rá, nem fogja fel legtitkosabb erőit, aki nem érez önmagában valamilyen rokon vonást, mely előrehajtja egy olyan útra, mely fogalmakkal le nem írható, aki a felszínben, a közvéleményben, a mindennapok fellengzős szavaiban és eszményeiben hisz, azt nem gyarapítják eseményei. Azt az események tartják hatalmukban, nem ő az eseményeket. Sohasem szabad visszatekinteni, sohasem szabad a mértéket a múltból meríteni! ... Az igazi államférfi a személyben megnyilvánuló történelem.."

a zenéről:

"Az emberi transzcendencia végső kifejeződése a „láthatatlan Isten”. A túlvilág ott kezdődik, ahol a láthatóság világának a határai állnak; a megváltás végső soron nem más, mint kiszabadulás a fénynek és az észlelhető tényeknek a birodalmából.

Számunkra, emberek számára éppen abban rejlik a zene leírhatatlan varázsa és valóban megváltó ereje, hogy ez az egyetlen művészet, amelynek eszközei a láthatóság világán kívül fekszenek – ami számunkra már régóta egyáltalában a világgal egyjelentésű −, így hát egyedül a zene képes minket mintegy kivezetni a világból, széttörni a fény uralmának páncélburkát, és abba a jóleső illúzióba ringatni, hogy általa a lélek végső titkaihoz kerülhetünk közel – illúzió ez, ami azon alapul, hogy az éber ember teljesen e különös érzékének rabja lett, hogy pl. fülének benyomásai alapján már egyáltalán nem is képes a „hallás világát” megalkotni, hanem azokat látásvilágába illeszti bele."

a "nagy" létkérdésekről:

"Mindazonáltal más dolog kérdezni, és más a megoldásban hinni. A növény él, és nem tud róla. Az állat él, és tud is róla. Az ember elcsodálkozik életén, és kérdez. De választ az ember sem képes adni. Csak hihet válaszának helyességében, és ebben a tekintetben a legkisebb különbség sincs egy Arisztotelész és a legnyomorultabb vadember között."


Mondatok:

"A valóságos életet megéljük, nem pedig megismerjük."

"Az igazságok a történelmen és az életen túl helyezkednek el; maga az élet ellenben túl van minden okon, okozaton, és igazságon."

------------------------------------

Oswald Spengler filozófia-irodalmának olvasása egyszerre inspiráló művészetterápia jellegű élmény, és blőd ezoterikus harsogás. Platonista példatár és exkluzív sorsfilozófia, gyönyörűen megírva.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronrendezo.blog.hu/api/trackback/id/tr175332987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása