Szinkronrendező

a sztori röviden:

1.
Kerényi Imre, jelenlegi kulturális főattasénk:

"... én a magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja tenni, amit megkövetel tőle a haza. Elég erő van hozzá, jó korban van, megvan hozzá a műveltsége, a felkészültsége, a kultúrája, és meg fogja csinálni a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről"

2.
Kulka János méltóságteljes válaszlevelében így ír:
(részletek)

"Szégyellem, hogy Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott buzizik, és a Nemzeti Színház jövendőbeli igazgatója, Vidnyánszky Attila ebben semmi kivetnivalót nem talál, sőt együtt aratnak göcögő tetszést nézőik körében."

továbbá:

"Mint utóbb nyilatkoztad, a rendezvényen magánemberként beszéltél, színházi emberek között voltál, abban a közegben ez a stílus belefér és nem bántásnak szántad, amit mondtál. Ezúton közlöm veled, Imre, hogy tévedsz. Az általad említett közegbe nem csak ez a stílus nem fér bele, de már te magad sem."

Itt (a válaszlevelet is itt találjuk) olyan hozzászólásokba szaladtam bele, amelyek újra ráébresztettek, miért is szoktam le a kommentolvasásról. A széleskörű buzizás nem csak a narancs kft. pribékjeinek, s a vele ilyen tekintetben rokon nemzeti érzelmű ripacshadseregnek szokása, hanem civil olvasók sem rettennek vissza egy kis vérmes, habzó-szájú fröcsögésről ha szóllani kell. Ha a kommentelők véleményének átlagát, és a jelenlegi nemzeti kulturális koncepciót egymásra fésüljük, nagyjából egy lightos entartete Kunst látszék körvonalazódni.

Az entartete Kunst a 30-as évek Németországában elfajzott kulturális megközelítésként működött, melyben minden zsidó, néger, homoszexuális, illetve egyéb szimplán degeneráltnak, abberáltnak minősített képző- és zeneművészeti alkotást szimplán betiltottak. Mindent ami nem árja. (táncművészeti vonatkozásban egy megjegyzés: csodálatos Lábán Rudolf táncművész-koreográfus (táncírás) feltalálónkat egy darabig hagyta működni az NSDAP; ő csak azután lett degenerált miután idővel nem kívánta teljesíteni a goebbels-i propagandarendszer megrendeléseit)

Kerényiék idióta, hatás- és működésképtelen kultúrpolitikája szerencsére csak a narancs kft. egészének tehetségtelensége, és motiválatlansága (továbbá mert nem igazán szeretnek dolgozni) miatt marad meg egy egyszerű, nemzetieskedő paródiának.  

Az hogy Kerényi szerint a jó művészet szerelmes-es, barátság-os, meg a húségről, valamint a nemzeti értékek témaköreiből dolgozva tendál, szóra sem érdemes. Annyira rossz vicc, hogy már jó: igazán érett, kiművelt elképzelés-koncepció a magyar kultúra jövőjét illetően. Ez még kultúr-fasizmusnak is kevés.

[alant: Hitler (itt félig háttal) és az NSDAP néhány tagja a degenerált művészetek múzeumában)]

Ez az egész.. nem jó érzés.