Szinkronrendező

"What shall we use to fill the empty 
Spaces where we used to talk"

Pongyolán:

"mitkéne csinálnunk, hogy betöltsük a beszéd helyetti légüres tereket"

Nincs kedvem az esszéista modorhoz, így folytassuk blog-kísérletünket egészen más műfajban:
Ma a terítéken:
Otthon, édes

Olyan telefonbeszélgetésre ébredtem, melyhez hasonlót filmekben szokás mutogatni. A test fekszik, s a fül aprócska kalapácsai ütemeznek ébresztő szózatot: csöngne a telefon. Sírna, mint egy csecsemő, de csak rázkódik, rezeg szegény. Ennek három éve már.

Testemre ébredve felültem, ugrottam (szigorúan jobb lábbal, micsoda babona) a parkettára, s nyúltam a telefonért. "Ó megvan-e még az az otthon?" köszöni megvan, de nincs annyira jól, mert mi történt az éjszaka. Alig aludtunk - jaj ne is mondd. Aztán megegyezünk, mindjárt visszahív. Telefon repül az asztalra. Várok, várok,  csöngés(vagyis rezgés, három éve már) neharagudj, nemtudok mit mondani, ez a ti dolgotok. Dehát ilyen az ember anyja, akkor szerinted így és így lesz? Végtelen ciklus - így a BME-n;  ismétlem -  így én: neharagudj, nemtudok mit mondani. De hát ilyen az emberfia, csak belekezd: akkor szerintem ez és ez van. Magyarázom neki, hogy szerintem ez és ez van, én sem hiszem el.

Van ez a kék világ, mióta felfedezte magának az egyikük, azóta tart. Face-book. A virágvilág nagy része ezt a két szót még elgügyögi valahogy angolul, s meg is érti: arc-könyv. Nem csodálkoznék rajta, ha ad hoc találnának Egyiptomban egy régi kődarabot, rá lenne vésve valami papirusz meg egy fejforma hieroglifusz alatta meg adatok halmai: monológok és dialógusok emberekről embereknek. Lájkokat biztos nem találnánk, de hát azok is annyit érnek mint a szűz hó márciusban: mindjárt elévül-olvadnak, leginkább kis kedveskedésnek ha jók. Egyébként "hát a bökés az nagyon primitív" mondta a tavalyi latintanárom, szegénynek milyen igaza volt, tényleg az. 

Volt nem is oly rég egy gondolat, a VALIS olvasás (Philip K. Dick) meg a sok Kraftwerk-hallgatástól ihletődve januárban. Ennek egy inspiráló ötlete: az, hogy egy ember Egy-sége, önnönvalósága az online és offline létből is egyaránt származó. Múlt héten pörgött a hír a srácról, aki egy évig vonta meg magától a netheroint. Nem is volt valami boldog a végére.