Szinkronrendező

Közeleg a húsvét. 

Ma reggel visszafeküdtem még, s a megszokott felszínes alvás most enyhet hozott, súlyos, de bájos álmaival. Nyúltam is az álmoskönyvhöz, s a "lakás" címszó alatt megrendülve olvastam amit, s örültem egyben, hogy fél órácska alvás többet ér minden pszichológiánál. Csak emlékezni kell, s visszafelé felfejtenünk álmaink nyomvonalát. Most a Borges-i alapvetés, ahogy a "Rémálom" c. novellájában írja: "nagyon valószínű, hogy az ébredés pillanatában, és később is, amikor elmondjuk az álmot, még továbbszőjük a történetet." Szóval most e Borges-i gondolatot sem érzem aktuálisnak, ébredés után, magyar vizslaként fogtam nyomot, s a bevált módszerrel, (amennyiben álmaink időrendileg lineárisak) hátulról visszafelé sikerült valamennyire visszaemlékeznem. Kedves Olvasó, próbálkozz bátran te is hasonlóval. Ellazulva emlékezni a mozira, s továbbköltés nélkül csak hátrafelé haladva (mely lényegében időrendileg ugyanoly elindulás a zajló jelenből, mintha a jövőre kívánnánk spekulálni) jutalmul gazdagodhatunk az álombéli históriáink karcolataival-plasztikáival.

Van egy olyan a Károlin, hogy tréning-hét.

Olvastam már róla hideget-meleget. Egyik professzorom - ki bőven kedvét leli a hülyeség ostorozásában, s e viselkedésében az őt értők lelik kedvüket - szerint a bölcs deák csak beküld maga helyett valakit, aki aláírja a másfél órányi tökéletesen felesleges és áltudományos nyálaskodás végén a jelenlétit, és inkább messziről kerüli ezeket a torzszülött kurzusokat. Igen, mert a másfél óra ellenére kurzus, s az indexbe is szépen bevezetésre kerül. Nyomtatásban. Látszata az van.

Értelme szerintem is kevésbé. A Tréning-hét alapvetése - nyerjünk bevezetést más szaktudományok területére - természetesen nevetséges. A mottó sajnos bukik, a tréning-hetet ezzel magyarázni kissé röhejes. A legtöbb diák örül, ha értelmes órára sikerül becsüccsenni, értelmes időpontban, értelmes oktatóhoz. E három természetesen sosem fedi egymást, a "válassz kettőt" egyetemista játék ül tort a leginkább húsvéti családi alkoholizmusra, haverokra, tavaszra - s még mimennyi másra - apelláló hallgató feje fölött.

Megemlítettem egy egyetemes irodalommal foglalkozó Biblia-magyarázó szemináriumon.. (nem igazán kell félteni, a Biblia még nem került szóba. A tanár egzisztencialista-hermeneutikai ömlengéseket improvizál, vég nélkül középiskolai szintű példákra kikacsintva. Dosztojevszkij, meg francia 60-70-es évek van a terítéken. Mást nem hiszem, hogy ért az ipse. SÚLYOS SEMMILYENSÉG) Szóval megemlítettem, hogy kellene egy "üres órát" csinálni tréning-héten. A károlin amúgy is megy a nyavalygás. Itt nincs semmi (a tudományos-iskolai evolúció megkezdődésének korlátaira egy külön poszttal készülök jövőhétre) diákélet, a hökösök tunyák (tisztelet a kivételnek), és amúgy is szar az egész. Mondják ezt sokan. Meg hogy nem ismerjük egymást eléggé.

Szóval poénból - mert a hermeneutika-"rajongó tanár nem igazán fáradt be egy órájára, és egymást nézve csücsültünk egy kellemes hétfői délután - bedobtam az üres órát. Beül egy kupac ember, nincs tanár, nincs semmi. CSAK ott kell lenni, végig. Aki ennyire nem képes, kapjon bármit, az mindegy. De ott kell lenni, és valahogy ezt az időt el kell tölteni. 
A kevésbé bölcsészeknek mindenképp magyarázó A4-es lapot kellene az óra elején a kezébe nyomni, miről szólna ez az egész.

Leginkább a közös játék az, ami hiányzik. Közös bábozást is eltudnék képzelni. Egy terem, teli paravánnal. Mindenféle bábok, mindből több, hogy lehessen válogatni. Mindenki választ egyet, random pár, paraván mögé be, és akkor játék. Velencei karnevál ez piciben. A játék-szerep teljesen máshol szab korlátokat (inkább teljesen máshol szabadít fel területet a bábozók MI-jében. MI numinózusában.:D HAHA), szinte más emberek szórakoznak egymással, ismerik meg egymást. Ennek egy lágyabb változata a huszonévesek állandó szerepjátszadozása egymással, egyetemisták körében megfigyelhető szépen. GYÖNYÖRŰen látszik, ez a generáció mennyire képes még, és lenne igenis igénye a játékra. Nem mondom, hogy a gép-konzol játékok rosszak, csak.. nem elég intenzívek pszicho-szociálisan ahhoz, amire vágynának a népek. Érintés, lehetőség a beszéd elváltoztatására, ingergazdag kommunikáció. Ezért szoktam a facebookot leprimitívezni. Ez még sehol nincs technológiailag ahhoz, ami mondjuk 20 év múlva lesz. A gyerekeink röhögni fognak azon, hogy képesek voltunk chat-ablakokban kommunikálni. A műfaj több mint valószínű, hogy megmarad, de ennyit is a konspirálgatásról.

Pilinszky János Húsvét előtt c. versének - s egyben e szövegfolyamnak is - búcsúsora:

"Et resurrexit tertia die."