Szinkronrendező

Az egyetemre érve, épp a folyosón állok, mikor besüt a nap, és ő jön velem szemben. Nem sokat láttam mostanában. Egészen megváltozott: a haja, meg a szeme barnább, fogyott egy kicsit, most már olyan dereka van, mint egy darázsnak; meg csináltatott egy tetoválást valahová magán, láttam a facebookon.

Szóval éppen ő jön velem szembe, és nem szól semmit. Én sem fogok. Rám néz majd, és vagy átnéz rajtam, mintha meg sem látna igazából, vagy pedig úgy fog rám bámulni, mintha én lennék az első férfi a paradicsomból, és azonnal el akarna vinni az egyik bokorba.

Szia - köszön rám nevetve. - Hello - válaszolom. És ennyi. Na jó, talán holnap beszélünk Dóra. Pedig ha tudnád, hogy megálmodtam a választások eredményét! Biztos te lennél az első, aki felhívatná velem a rádiókat, meg a tévécsatornákat, és reggeli műsorokban, meg a híradókban mutogatnának, mint egy bolondot.

A kockás füzetlappal a mellső zsebemben lépek a folyosóról a terembe. Programozás zh. Reménytelenek nyugalma.

public class ExampleClass
{
  public static void Main()
  {
    System.Console.WriteLine("Az előző részek 

    tartalmából : (Az első rész), (A második rész); 

  }

 }