Lézing on ö szándéj áfternún,
így a kvín freddi Merkúrja.
Nemhiába volt híres dalszerző,
jól tudta,
a múlt a jövőt, az előző a
következő hetet ilyenkor
befogja.
Ruhák az egymást a mosógépben.
Isten se hiába rendelte
pihenőnapnak e gyatrát.
’Üljétek meg szeretteim
a lét össz vasárnapját.’
De az ember és gyarló mivoltja, ugye.
A dologra vágyódó Ikarosz természet.
Nekiszegeződünk, - miénk lész vasárnap! -
de lebukva,
lehullva,
a fészbúk előtt fekszünk.
Nyomd meg a kapcsolót, drága
belőled aprócska erőhatásra
villanyvezeték-közvetítéssel
fény lesz.
Jajj, de jó!
Tőled a félhomály megható,
a sarki fényben sündörgő
pók és pókháló megfog
ható.
Kapcsoljuk le a lámpát,
kérem.
és
Nem látni semmit a nagyon sö
tétben.
Bonyolult ez és egyszerű
mint a szerelem meg a
z egyszeregy
(Személyleírás: 190 magas, fekete hosszú haj lófarokban)
Totya és a miniszter
Az operettben voltam világosító, mikor a Totya elszabadult. Októberi premier volt, fullház, állt minden. A feje tetején.
Kint cigiztünk meg röhögtünk, jó kis hangulat volt. Kiszólt a Karády, hogy megérkezett a Gundelből a vacsora, tálalás az emeleten. Bevonultunk a Totyával, megálltunk a liftnél, lehívtuk. Jött pár öltönyös fickó, guccsi, ármáni, aranyóra, minden, egymásra néztünk. Beszálltunk, egy fickó nem fért be. Csak annyit láttam, hogy Totya a mutatóujjával lassan a hasára bökött: te kint maradsz, mondta.
Nem röhögtünk nagyon.
Az emeleten találtunk egy jó asztalt, basszameg itt nincs sör, így a Totya, elszaladt valahová, hogy majd kerít. Telt az idő, a szomszéd asztalhoz ültek az öltönyösék, kértek egy széket, ráadásul az, amelyik kimaradt a liftből. Épp a Julcsival beszéltem, nem figyeltem oda, mondom oké. Pár perc múlva jött a Totya, ordított messziről, hogy ki a fasz vitte el a székét. Aztán az öltönyös fickó, aki a liftből kimaradt, lassan felállt, akkor ismertem rá, aktuális gárda egyik minisztere volt, gyorsan hozzánk tolta a széket, elnézést kért, és elszaladt.
Totya Japánban
A Totya meg Karády voltak Japánban. Mentek az utcán, a japánok rövidgatyában szaladgáltak, de Totyáéknak kurva melege volt. Nagyon szomjasak voltak, és hiába állt kólaautomata minden sarkon, azokba a papírpénzt nem lehetett beledobálni.
Meglátott a Totya egy vályút, vizzel tele. Te bazmeg Karády gyere már, nézd víz. Volt a vályúban egy merőkanál is, azzal kezdték el inni a vizet, mire egy szerzetesféle fickó jött ki a templomból, japánul ordibált meg kalimpált, rendőrt akart hívni. Egy templom előtt, a kézmosó szentelt vizet kezdték vedelni a marhák.
Kedves Olvasó barátaim! Szeretném bemutatni Pilinszky Jánost. Már korábban kiötlöttem a hogyan szeresselek? rovatot, melyek lényege egyfajta tömör útmutatót adni írókhoz, akik egyébként nem adják könnyen magukat.
Itt arra érdemes figyelni, hogy a címek milyen tökéletesek. Pilinszky zsenialitása szerintem abban rejlik, hogy...
---------------------------
Zöld
Elmerűl szemem, arcom, lelkem,
minden élőlény megmerűl
abban a feneketlen zöldben,
ami egy fa kívűl-belűl.
Gótika
A csúszó-mászó, belefeledkezve
vállra omló hajadba, figyeli
romolhatatlan, veszendő tökélyed.
A senki néz.
A semmi néz.
Az ízeltlábú nézi a napot.
A tört, a gyűrt, a szaggatott
a kereket, lángolót, mozdulatlant.
Most minden egy. Együtt van. Egybeolvad.
A mindenség modellje, áll a templom.
Vonzásod definíciója
Egy végkép betört állat hátán
egy végkép betört állat lovagol.
Itt és most
A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerüen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot.
Kétféle
Kétféle nap kétféleképpen ragyog,
elárvulok, sötétedem a fényben,
köztem s egy távol nádas rajza közt
mutál vékonyka földi jelenlétem.
Király és királynő
Birodalmunkban sok-sok ember él,
de mi, akár a szarvasok,
keressük egymást éjszakánként.
---------------------------
... hogy képes egy-egy szóba belesűríteni olyasmit is, ami az adott szóhoz jelentését tekintve nem kapcsolódhatna. Irodalomelméleti munkákban valahogy úgy mondanák ezt, hogy képes egy szó metafizikáját a gyakorlatilag végtelenre tágítani. Ha e logika mentén belegondolunk, akkor négy sornyi szóba pedig nagyon sok mindent bele tud sűríteni. Egy-egy verse komplett filozófiai-vallástörténeti kinyilatkoztatás, mások erre ilyen hitelesen alsó hangon is csak sokszáz oldalon voltak/lesznek képesek. Meggyőződésem, hogy a Király és királynő egy kis bátorsággal akár nyugodtan olvasható a magyar irodalom leggyönyörűbb szerelmes költeményének.
Lépjen közelebb, lépjen csak. De nem szeretnék, jó nekem itt. Ugyan már, ezek az apró ecsetvonások, nézze! Igen, nagyon szép tényleg.
Kilép a zuhanyzóból, egy törölköző a mellétől a térdéig, egy meg a vizes hajára. Van valami bajod? Nincsen semmi. Jól van, csak kérdeztem. Problémás a lélek tana. Ez de egy hülye sor, hol olvastad? Saját. Én találtam ki. Jajj Istenem, mondja, és közben fejét oldalra fordítja, és sikálja a törölközővel, mint egy őrült. Elég béna. Jajj Istenem, mennyit emlegetjük az urat.
Mennyibe kerül ez a festmény? Mit számít az értéke? A művésznő megfeszített tempóban, éjt nappallá téve készítette, miközben mesterei gondosan figyelték kezének mozdulatait. Remek darab.
És mit csinálunk ma? Főzhetnénk valamit, vagy beszélgethetünk is, vagy elmehetünk sétálni, vagy akár mindet. Nincs kedvem, inkább aludjunk. Nem értem a drogosokat, az alvásnál kizárt, hogy bármi ütősebb lehet.
Mondjon egy árat. Kérem, ez felbecsülhetetlen. Egyszeri és megismételhetetlen. Akkor legyen százezer.
Milyen jó a levegő, pedig itt a belvárosban igazán lehetne sokkal büdösebb is. Az autók, meg minden, és mégis, annyira jó. Igen. Mi baj mostanában? Kihelyeződött a lelki középpontom. Istenem, ilyen hülyeséget. De tényleg, hiába nevetsz ki, ezzel csak ugyanazt csinálod, mint bárki más.
Nem érti maga ezt. Nekem maga nem mondja meg, hogy pénzért nem lehet akármit megvenni. Pénzért bármit meg lehet venni. A világon minden kerül valamibe. Valamennyibe.
De mégis, ilyen vagy, olyan vagy, amolyan vagy. Nekem ne mondd meg hogy milyen vagy, én tudom azt magamról, dehogy tudod, nem tudsz te semmit. Ó,ha minden gondolatot kimondanánk amit kigondolunk, de nem mondunk ki! Még jó, uram.
Háromszázezer. Ennyi az ára? Ez a kép nem eladó. Minden eladó higgye el.
Mintha elfelejteném a nevemet mostanában, vagy nem is tudom, más lennék mint aki, vagy voltam vagy hogy van ez, annyira bonyolult, please tell me who i am, sir, mondja a királynő és az alattvalói már mondják is, de nekünk ez bezzeg nem ilyen egyszerű. Mi nem tartunk alattvalókat, bezzeg sokan mások igen. Az kéne nekünk, egy hízelgő udvartartás. Az.
Komolyan mondom magának, nekem ez nagyon tetszik. Látszik, hogy van benne munka. Munka? Hogy mondhat ilyet? Ez egy remekmű. Akkor az.
Mindig tudod mi lenne a megoldás, mi? Jajj ne bánts már, csak szeress. Nem ezzel van a probléma. És ha csak simán szeretnél.. meg mondjuk nem bántanál? Oké.
Ötszázezer, ha ennyiért se, akkor hagyjuk. Amaz leakasztja a festményt, ingyen a magáé. Micsoda üzlet. Igaza van, ne görcsöljünk ezen az egészen. Köszönöm. Kérem.
A lányok mindég adott napi mustrát elvégezvén arra gondolának, szemrevételezték férfiúk állapottyát, azonáltal magatartásuk minőségét értékelendő őket két csoport egyikébe, aranyosba vagy bunkóba sorolának.
Hol lakik maga? Pamparamm utca 12. Na persze, ne nevettessen már. De tényleg! Én tényleg ott lakom. Kérem, vezessen oda.
Beül az anyósülésre, mellé a kolléga, lassan vezetnek, előbb körbe a parkban egy kis hintó nyomában, abban abroncsszoknyás hölgy, meg egy fiatal úrfi csókolózik. Kihajtanak a harmadik vaskapun, majd tovább a platán soron, végig a fenyvesekig, ott a tölgyeseknél balra kanyarodnak. Villanyban fürdőzik a belváros, a csillagok meg egyre beleolvadnak e fényárba, ők meg haladnak felé.
Hamarosan négy sugárút, abból három felhőt karcolókkal ékesít, balra kanyarodás, és pár kisebb négyemeletes ház. És egy utca, és még egy, és itt lakom kérem! Mondja, és jön is a kanyar, azután a sofőr szólal meg, hogy kérem, látja, itt nincs is semmilyen Pamparamm utca 12.
Az anyósülésen eddigre már nem ül senki.
egy tanárom története picit színesben
Tudják maguk? Mennyire vártuk? Felszálltunk a 89-es villamosra, ott volt egy ülés, mindenki körülötte állt, szóval szabad volt, és 'na mi majd leülünk oda' mondtuk. Tudják mennyire vártuk? Hogy itt majd kánaán lesz. Aztán kiderült, az az ülés is.. csak össze volt hányva.
Szeresd e születő szép hazát.
Álmodó legyél minden álmon át.
Dologra tettre légy te kész.
Félelemből Fél Elembe mész
így Fuss el, ha futni még szabad.
hogy rabként ne őrizd önmagad.
és Álmodó legyél minden álmon át,
és szeresd a Minden árnyékát.
És ne próbáld. Annál több Te vagy.
hanem
Tenni és tennitenni
¡Nem!
Fél-ni. és félnifélni
C
S
A
K
Ál
modd
meg Ma
gad.
magad Magad.
(Ezt ilyen bátorító versnek írtam mééég... valamikor júliusban, és most kedvem támadt valami régebbecskét és ezt találtam és változtattam rajta és idekerült)
