Szinkronrendező

(Személyleírás: 190 magas, fekete hosszú haj lófarokban)

Totya és a miniszter

Az operettben voltam világosító, mikor a Totya elszabadult. Októberi premier volt, fullház, állt minden. A feje tetején.

Kint cigiztünk meg röhögtünk, jó kis hangulat volt. Kiszólt a Karády, hogy megérkezett a Gundelből a vacsora, tálalás az emeleten. Bevonultunk a Totyával, megálltunk a liftnél, lehívtuk. Jött pár öltönyös fickó, guccsi, ármáni, aranyóra, minden, egymásra néztünk. Beszálltunk, egy fickó nem fért be. Csak annyit láttam, hogy Totya a mutatóujjával lassan a hasára bökött: te kint maradsz, mondta.
Nem röhögtünk nagyon.

Az emeleten találtunk egy jó asztalt, basszameg itt nincs sör, így a Totya, elszaladt valahová, hogy majd kerít. Telt az idő, a szomszéd asztalhoz ültek az öltönyösék, kértek egy széket, ráadásul az, amelyik kimaradt a liftből. Épp a Julcsival beszéltem, nem figyeltem oda, mondom oké. Pár perc múlva jött a Totya, ordított messziről, hogy ki a fasz vitte el a székét. Aztán az öltönyös fickó, aki a liftből kimaradt, lassan felállt, akkor ismertem rá, aktuális gárda egyik minisztere volt, gyorsan hozzánk tolta a széket, elnézést kért, és elszaladt.

Totya Japánban

A Totya meg Karády voltak Japánban. Mentek az utcán, a japánok rövidgatyában szaladgáltak, de Totyáéknak kurva melege volt. Nagyon szomjasak voltak, és hiába állt kólaautomata minden sarkon, azokba a papírpénzt nem lehetett beledobálni.

Meglátott a Totya egy vályút, vizzel tele. Te bazmeg Karády gyere már, nézd víz. Volt a vályúban egy merőkanál is, azzal kezdték el inni a vizet, mire egy szerzetesféle fickó jött ki a templomból, japánul ordibált meg kalimpált, rendőrt akart hívni. Egy templom előtt, a kézmosó szentelt vizet kezdték vedelni a marhák.