Hol lakik maga? Pamparamm utca 12. Na persze, ne nevettessen már. De tényleg! Én tényleg ott lakom. Kérem, vezessen oda.
Beül az anyósülésre, mellé a kolléga, lassan vezetnek, előbb körbe a parkban egy kis hintó nyomában, abban abroncsszoknyás hölgy, meg egy fiatal úrfi csókolózik. Kihajtanak a harmadik vaskapun, majd tovább a platán soron, végig a fenyvesekig, ott a tölgyeseknél balra kanyarodnak. Villanyban fürdőzik a belváros, a csillagok meg egyre beleolvadnak e fényárba, ők meg haladnak felé.
Hamarosan négy sugárút, abból három felhőt karcolókkal ékesít, balra kanyarodás, és pár kisebb négyemeletes ház. És egy utca, és még egy, és itt lakom kérem! Mondja, és jön is a kanyar, azután a sofőr szólal meg, hogy kérem, látja, itt nincs is semmilyen Pamparamm utca 12.
Az anyósülésen eddigre már nem ül senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.