Szinkronrendező

A hogyan szeresselek rovat harmadik részében górcsőnk és nagyítónk fókuszpontjába Jim Morrison versei, illetve dalszövegei kerülnek, mégpedig Hobo fordításában.

Igencsak távol áll tőlem az amerikai hatvanas évek kultjának Jim Morrison-ra eső része. Ez az egész Jim Morrison jelenség ugyanis, ez az egész amerikai srácság a magyar kulturális környezetbe teljességgel adaptálhatatlan. Hoboék nyolcvanas évekében még az volt, manapság meg, amikor újabban volt középiskolai haverjaim meztelen képeket tesznek fel magukat kokainnak látszó liszttel kenegető városi deák-kollegináinkról, ebben a korszakban meg már nem lehet adaptálni.

Az egyetlen lehetőség, egyfajta hippi múlt mába menekítése.

Gondolom én, aztán mindig kinyitom a könyvet, és rájövök, hogy a líra erején bizony nem fog az okoskodás, hiába hiszi a sok irodalomtörténész, meg én azt, hogy de fog:

(Figyelem! szabadvers)

-

Mikor a bőrönd kinyílik

Mit csinálsz itt?
Mit akarsz?
Mi zenélni tudunk.
De te többet akarsz.
Valami és valaki újat akarsz.
Igazam van?
Tudom, mit akarsz!
Extázist akarsz
vágyat és álmot.
A dolgok nem pontosan olyanok, amilyennek
                                                               látszanak.

Én erre vezetlek, ő arra húz.
…

-

stb. stb. még folytatódik a vers, de bevezetésnek ez is elég. Semmilyen kommentár nem szükségeltetik ahhoz, amiről itt szó van: angolszász tömörségben megkapjuk azt a nyelviséget, amibe képtelenség belekötni. A jó fordítás titka Hobo, aki fogalmam sincs melyik életszakaszában követte el ezt a fajta Jim Morrison-ná átszellemülést, de igazából lehet semmi mást nem csinált, mint hogy az amerikai srác elé tartott egy tükröt, amelyikben meglátta saját magát. Remélem ez a képzavar rajtam kívül mindenki számára érthető.

-

Beteljesítések

Művet alkotni szemben az ürességgel
Alakot személyiséget szerezni
Kiemelkedni a csordából

nyilvános irgalom
nyilvános buzgalom

Még egy nyomorult Költő-Őrült is
csak bohóc
aki deszkákon lépked

-

Na kérem, ez az igazi angolszász amerikanizmus, ezt kritizálja lépten nyomon minden valamirevaló közép-kelet európai értelmiségi, erre köpnek és fújolnak csak igazán az igényessek, így két s-sel.

Amiről itt szó van, az a tiszta amerika. Az igazi deal-állam. És mi a deal?
Te megkapod a teljes szabadságot, sőt, rajtad kívül az egész generációd megkapja a teljes szabadságot, és rajta, tessék személyiséget alkotni, tessék szembenni az ürességgel.

Kérdem én: Ez mekkora feladat is? Hány magyar fiatal küzd a rendszerváltás utáni szerepképtelenséggel? Ez mekkora feladat is? Hány mai fiatal érzi ugyanezt? Huszonévesek tömegei?
Ez a vers tökéletesen adaptálható a mai viszonyokra, így tiszta szívvel, és örömmel újságolom, hogy Jim Morrison minden ízléstelen megnyilvánulása ellenére mégis valahogy képes volt időtlen lírát csinálni. Hallelujah.

-

Kocsik húznak el az ablakom előtt

Mint a hullámok lenn a parton, a kocsik úgy húznak el
                                                               az ablakom előtt.
Mint a hullámok lenn a parton, a kocsik úgy húznak el
                                                               az ablakom előtt.

A reflektorok fénye ott ugrál a falamon.
A reflektorok fénye ott ugrál a falamon.
Nem hallom a babám hangját, pedig úgy hívom.

Az ablakomat rázza ez a hangrobbanás.
Az ablakomat rázza ez a hangrobbanás.
Megöl a sötétben majd egy frigid lány.

-

És egy kis szépség is: a hullámok hangját az elhúzó kocsikhoz, az aszfalton guruló kerekekhez hasonlítani csak az tudja, aki figyel. Az aszfalton guruló autók hangja egyébként itt nálunk kelet-európában az esőre hasonlít. Ez sajnos/nemsajnos nem California.

És akkor a dalszövegek, azokhoz nemigazán fűznék kommentárt; ellenben a dalokat jó szívvel ajánlom.

Áttörés

Tudod a nappal öli az éjt,
De az éj hoz neki halált,
Fuss, ha tudsz, bújj el hát.
A másik oldalra törjünk át.

Itt a gyönyört fogtuk el,
Ott kincset ástunk el,
Emlékszel, hogy sírtál?
A másik oldalra törjünk át.

-

Hogy a pitypangos csattanómaszlag vigye el Hobót kakasra vadászni, ezzel a két versszakkal jó fél évszázadra sikerült elintéznie, hogy nála jobban senki ne tudjon angol dalszöveget magyarítani.

Vándor az úton

Vándor az úton, vihar az úton,
hull a jó eső, jó nyári eső.
Mint kutyának a csont, kell színésznek a pénz.

-

Innen csak az első három versszakot szerettem volna kiemelni, hogy még ez ideférjen a végére:

Vedd, ahogy jön

Ideje élni, ideje hazudni
Ideje nevetni, ideje meghalni.

Vedd könnyedén babám, vedd, ahogy jön.
Ne siess, ha azt akarod szerelmed sokáig tartson.
Túlságosan is siettél mostanáig.

Ideje járni, ideje futni.
Ideje, hogy nyilaid a napba lőjed.

Csak igazán lassan, de egyre jobban fog neked
                                                                              tetszeni,
vedd, ahogy jön, légy a szórakozás mestere.