A Bástya és a Veres Pálné utca sarkán találkoztunk. Egyszerre kanyarodtunk be a Bástya utcába. Azt, hogy ő is végig figyelt-e engem, nem tudnám biztosra mondani.
Nem mentünk túl gyorsan, csak sétálgatás volt szerda délelőttiesen. Engem lekötött hogy zakóban vagyok, ő meg nagyon magába mélyedt. Magába.
Azt hittem róla, hogy ő a Bereményi Géza, annyira hasonlónak tűnt. Meg is bámultam amíg előttem haladt, néhol már illetlenül. De nem vette észre. A kezében szatyor, rajta valami egyszerű kabát, a fején meg egy simlis csapott sapkácska volt. Sétáltunk Ő előttem, én mögötte, meg akartam szólítani ¿ne haragudjon, nem Ön a Bereményi Géza? de nem tettem, annyira talán tehát mégsem akartam.
Biztos lettem benne, hogy Ő az, a szatyrára néztem, az alapján tutira vettem. Tutira. Méltóságteljesen, lassan, szerda késő délelőtt majdnem ebédidőben csak egy drámaíró lehet az aki. Tuti. Aztán a Fejér utcában levágtam egy sikánt, elé kerültem, s egy pillanatig aztán tényleg belebámultam az arcába, na mondom mindent egy lapra. Akkor meg már nem ő volt. Nem szívtam mellre.
Túlléptem az ügyön, léptem, sétáltam, végig a Kálvin a Térig, ott át az úton, kis kanyargás, el is felejtettem a fickót.
A Múzeum körúton meg megint elém került, a szatyorral, meg a simlis sapkával. Igazából nem is tűnt valami boldognak. Vagy nem is tudom, az ő helyzetét tekintve ezt nehéz volna megmondani, érvelni lehetne pro és kontra hogy neki miért nehéz, meg egyáltalán milyen. Vitte a szatyrot, ha kiürül akkor nehezebb is lesz, meg könnyebb is, de ekkor ebből még a Múzeum körút elején nem sokat tudtam kihámozni.
Aztán meg időm nem maradt kihámozni. A szatyorral a kezében a Bereményi Géza bement a Múzeum antikváriumba. A többit csak elképzelni ha lehet.
Bement, a rózsaszín szatyorral a kezében, kipakolta belőle a pultra a 8-10 vastag kötetet, lexikont, sokat érhetnek, de mégis az uzsora, meg kell élnünk nekünk is nézze, és végül is csak készpénz helyben és egyből. Nyomott ár, elfogadja vagy nem, valószínűleg igen.
Kicsit én is elszomorodtam. Hazajöttem és kivettem Bereményi Gézát a könyvtárból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.