Szinkronrendező

Namármost, vannak bizonyos filozófiai hibák. Az alapvetések megkerülhetetlenek, s pusztán a kritikai álláspont önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy kiteljesítsük elképzeléseinket, azonban vigyázni kell. A túlzásba vitt ordibálás, az artikulálatlan – vagy egyáltalán nem artikulált – szócséplésnél, és sárdobálásnál semmi sem hitelteleníti el gyorsabban az embert.

Talán az sem véletlen, hogy magyar nyelvünkben a financiális hitel-re, és a pszicho-szociális hitel-re egy ugyanazon alakot használjuk.

Lehet gyűjteni, felhalmozni, a hitelt egyszer kiérdemelni, máskor rombolni belőle. Mértéke-értéke állandóan változó.

Ott van a Puzsér.

Feltűnt abban a tehetségkutatóban, s mintegy magától értetődően volt egy kitapogatható etikai-esztétikai mérce, melyet úgy képviselt, ahogy az a magyar széles nyomtávú médiában eleddig senki soha.

Northrop Frye írt Négy Esszé c. munkájában az irodalmi kritikáról nagyon komplexen. Bevallom igen kedvelem őt, szisztematikus mint állat, és ő is olvasta Spenglert, s még ha körül is bástyázza magát Spengler ellen (azt hiszem az első esszéjében alázza porig a művészet és vallás tárgykörében elkövetett dogmatikusságaiért) a hatása a Négy Esszé-ben egész jól kivehető. És ez nagyon finom.

Na Puzsér Northrop-i mércével semmiképpen sem kritikus. Ebben az országban ma a kritikus, mint numen egyáltalán értelmezhetetlen, maradjunk inkább a szabadúszó értelmiségi kategóriánál. Azt hiszem az sem degradál.

Legtöbb ismerősöm, barátom, szeretteim eddig sem rajongtak különösebben P.-ért. Én kedveltem elsősorban érdekes filmes rádióműsoraiért, érdekes nézőpontjaiért. Mondott jókat. - mondaná egyik professzorom.

A problémám vele most az, hogy a Propaganda c. Tilla műsorban.. na erről külön. Baromi jó szerkesztői ötlet (minden műsorban két ember, 3-4 percenként váltva mutatja be őket a műsor), Tilláról nem lehet eldönteni, hogy idióta vagy zseniális, valószínűleg mindkettő, de mindig elheherészi annyira a műsort, hogy nagyon szórakoztató lesz a végére. Ilyen hatékonyan talán a Veiszer Alindát lehetett a Záróra c. éjszakai interjú-műsorban emberfejtés közben megfigyelni. Mondjuk Veiszer bulldog, Tilla vizsla módján dolgozik, de mindkét műsor kiváló – mmint a Záróra csak volt)

Szóval ebben a műsorban a Puzsér belépett egy olyan bulvárközeli szférába, ahol őt már egészen máshogy lehet, és kell is – ha az ő saját mércéjét vesszük alapul – figyelni, mint eddig.

Másrészről, a Showder Klub standup-osai elleni kirohanása teljesen felesleges volt. Totális önlejáratás lett a vége, s meg kell vallani: Aranyosi a műsorában (hétfői adásra gondolék) oly eleganciával reagált erre az egész hajtépésre, s a Propagandabeli szereplésének tükrében rögvest megfigyelhető, mennyiben is egy önnön frusztrációit kontrollálatlanul szócséplő értelmiségi, s mennyiben egy vehemensebb kritikus is Puzsér. Kiderült: előbbi nagyon, utóbbi kevésbé.

Dombóvári egyébként minősíthetetlen. Nem is vicces, és nem is intellektuális. Aranyosival volt szerencsém egy jól sikerült riportot látni korábban, meglehetősen jól felépített Standup-os szerep az övé, magánéletében valószínűleg rá sem ismernénk. Kiváló.

(már kiposztoltam ezt, mikor eszembe jutott: a médiahack, amiről P. beszél, tudatosan nem megvalósítható. Valószínűleg, sehol sem valósult meg, az USA dirty talker-ei nem hackerek, hanem egyszerűen abból dolgoznak, hogy többszázmillió emberből könnyebb meríteni az erre vágyókból, mint tízből)