Szinkronrendező

Durva telefonhívásra ébredtem ma, nemsemmi volt kora reggel szembesülni vele, hogy valaki képes még nálam is durvábban egzisztenciális válsághelyzeteket teremteni. Durva, durva, durva. És most ahelyett, hogy a sajátommal számolhatnék le végre, ehelyett másokét kell felszámolni.

Gyors konzervposzt közelmúltbeli jegyzeteimből:

- "Korábban már megfogalmazódott bennem egy olyan bejegyzés megírása, mely engem: a hóhért akasztaná. Ennek megírása még várat magára. Gyakran érzem úgy, hogy kövér listát össze lehetne "megkéne írni" címmel állítani. Ennek megírása még várat magára." 

- "Ma egy kedves barátommal beszélgettem este, s sok mindenre rávilágított. Inkább emlékeztetett. Ez kiegészülve azzal, amit a kari napon tapasztaltam, egy időre elvette a kedvem a fanyarságtól. Ha a személyiség megnyilvánulhat egy fotográfián, a kritika hangnemének a fényképnegatív szerepét kellene szánnunk."

 - s ugyanezen témakörhöz:

- "Ma olyan nívótlan, mondhatni kisded, mondhatni gyermeki, mondhatni óvodás (s tessék, csak utat tör magának a bennem lappangó kritikus) színvonalú vitát kellett hallgatnom a kari délutánon a zsidók/nácik témáját körüljárandóan, melyen alváshiányommal megtámogatott jóindulatúsággal inkább próbáltam jókat derülve nevetgélni. Jobb híján, mert vitázni kedvem nem volt. A történészek pszichológiaszapuló monológjainak szánalmassága elgondolkodtatott: ha a tolerancia ilyen gyökeresen hiányzik valakiből, akkor ő nevezhető-e gyökérnek? Természetesen nem, elvégre magunk leszünk azzá, ha nem toleráljuk őket."

- "...így a felemelő pillanatokat magunkkal visszük az időből a végtelenbe lopva azt, míg a nehéz, vagy fájdalmas órák önmaguk végességébe zárnak bennünket. Előbbit várandós, utóbbit terhes időnek kellene nevezni."

ezt meg akkor küldeném a reggeli telefonok tükrében haza is:

- "Az, hogy a szeretlek szó mást jelent egy nőnek, s mást egy férfinak: régi törvény."