Tíz nap (tizenegy?) kihagyás után egy mondatban:
Természetemre - lustaságomra - jellemző, hogy így kora-éjszaka az vett rá a laptopom szervizelésére (funkcióinak 95%-ának elvesztését lakótársamnak sikerült valahogy egy laptomon elkövetett szimultán vizsgajelentkezés-focinézéssel összehoznia (de jó kis elvtársam vagy Balázs)), hogy a Pink Floyd morfológiát lett volna kedvem folytatni (azt is ahelyett, hogy latint tanulnék csütörtökre; sikertelensége bukással, elégségesre teljesítése dicsőséggel járna, hogy diadalmenetben mehetnék majd haza végre Szolnokra a nemrég kapott lemezjátszómhoz, mely messze a top3 legboldogabb délutánt szerezte számomra múlt hétvégén, otthon pedig verhetetlen minden öröm közül így áprilisban), csak a word semmilyen formában nem volt hajlandó megmoccanni, én meg bepöccentem: mondom megjavítom.
A héten kijutott a jóból, Esterházytól Proustig teltek a napok; előbbi e poszt első mondatára, utóbbi ez egyszerűbbre-rövidebbre sikerült másodikra lenne büszkébb. Vagy, - és ez valószínűbb - leginkább egyikük egyikre sem.
Egyébként sem szolgálok rá különösképp a büszkeségre mostanában. Elhatalmasodott rajtam valamiféle furcsa hangulatingadozás, mondhatnók pszichológia-szakos barátaim: mániákusan. Én magam a legkevésbé sem értek egyet e dogmatikus diagnosztikával, mondhatnók pszichológia-szakos barátaim kis lírai ízzel: a beteg mindig kitűnően gyárt kifogásokat, s építi légvárakból gondolkodásának árnyékkomplexumait.
Mint látható a pszichológiai aspektusok kissé haptákba vágtak, s remélem árgus fényköreikből lassan sikerül kilopakodnom. Nemcsoda, hogy számomra ilyen állapotban a Roger Waters-i logika, a Fal opus-a is tökéletes, tiszta racionalitásban látható. Azt hiszem ez sokat elárul állapotomról.
Csáth Géza-Philip K. Dick doktorok helyett be kell érnem a latin-stresszel, meg az álmaim gőze alól vizsgálgatott autonómiám romjaival.
Véget ért ez az örök április is, és hangolnak már a májusi zajok jó előre: elsején "kari nap". Fájdalmasan fanyarnak, kesergőnek érzem magam, hogy erre is csak így tudok gondolni: nem várom, s hogy Pilinszkynket sarkaiból kidöntve idézzem: Egy megtervezett ünnep sosem sikerül, de ha az esőről befut egy társaság, remekül érzi magát.
Kérem, ne értsük félre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.