Szinkronrendező

Úgy éreztem magam tegnap a metrón hazafelé, mint egy értelme virágában a gondolatokkal kacérkodó elsőáldozó bölcsész, s némileg undorral gondoltam önmagamra, amiért Timothy Leary-t úgy kellett kicsempésznem a könyvtárból. Szinte a szégyenérzet kerülgetett, nehogy meglássa valaki nálam, és azt higyje, csak most szembesülök először az LSD-pápa munkásságával - mellyel minden jóravaló tizenévesnek illenék megismerkednie - pediglen már nem kevés évvel ezelőtt ráröppentett engem a - mondjuk így - "liberális szemléletre" (esetünkben egyetlen normális álláspontra) a drogokat illetően. A témában egyébként még Dr. Zacher Gábor egész munkássága, és megnyilatkozásainak bármely formája kiváló, s ajánlható.

A tegnapi nap messze mindent felülmúlóan röpített az érdekes aspektusok felé, a különleges nézőpontok, és az "egészen más" úgy bontakoztak ki a szemem előtt, ahogy egyáltalán nem kértem belőle. Vagy csak túl szerényen álltam a dolgokhoz. Ennyi szubjektum után, valami más:

Ez itt Hans Holbein: Jézus Krisztus teste a sírban c. festménye, s amennyire leszoktam arról, hogy olyasmivel foglalkozzak, amihez nem értek (festészet usque szobrászat) most legalább annyira bajban is vagyok.

Egyrészről, bajban voltam mikor ennek a posztnak nekiszaladtam. Nem hiszem, hogy zagyva vallásos kérdések szentimentális hangvételű feldolgozása bárkit érdekelne.

Másrészről azonban a helyzet nehéz, mert ugyan pontosan, adekvát módon célból célba érően a téma - s a probléma - megragadhatatlan, mégis úgy érzem: feldolgozása sokat segítene. Ma terítéken:

Vallási fundamentalizmus

A fentebbi kép Dosztojevszkij-t (égetnivaló egzisztencialista-álvallásos boszorkány ő? de lehet, hogy csak még egy picit haragszok rá a Bűn és Bűnhődés jeligére szervezett pokoltúráért) nem középiskolás fokon volt képes inspirálni. Tankönyvi színvonalon megfogalmazva, amire figyelni kell: Jézus halott testét a nézőre szegezedő szemei szinte élővé teszik. Nem csoda, hogy Fjodor Mihajlovicsnak ez majdnem elég volt egy epilepsziás rohamhoz.

Tegnap a Korinthusiakhoz írott levelek kapcsán kaptam egy rapid fejtágítást a kereszténység lényegéről: a szeretetről. Aztán Hans Holbein-Dosztojevkszij kapcsán egy újabbat. 

S közben, némely társam oly vehemenciával adta elő a dogmatika alapvetéseit, hogy egyszeriben úgy állt elém - fogalmazzunk így - úgy testesült meg az álszentség a maga valójában, hogy egyből karót nyeltem. Eszembe jutottak Tours-i Gergely barátunk álszent Frank püspökökről írott aprócska fricskái is. Egyszeriben minden megvilágosodott. 

Timothy Leary a tudatosság hét szintjét különbözteti meg. Ezt én átkölteném annyiban: lényegében a vallásos élmény hét szintjét különbözteti meg. A két végpont: az LSD vagy bármely extrém pszichedelikum okozta "molekuláris szintű" totális tudatosság, s a másik véglet: a narkotikumok, brutális alkoholdózis okozta tudatszűkülés, a heroinista semmi-élménnyel bezárólag.

Leary egyébként mutogatnivaló vallásfasiszta teoretikus, ami nem is csoda, ha számbavételezzük LSD centralizáltan tematizált filozófiája valójában mennyire önmagában az LSD teológiája.

Retorikailag általában igyekszem elkerülni a definíció-szerű zagyvaságok egymásra halmozásából születő unalomparádét, de a vallásos "álszent" fogalmiságával kapcsolatban kikívánkozik belőlem kedves olvasó, s furcsa állapotomból kigyógyulandó engedd meg nekem: Az álszentség lényege, a vallásos élményt messze nélkülözően (oly alapvető emberi értékeket, mint az alázat, vagy a szeretet igazsága inkább meg sem említék) önhitt hívő magatartást folytatni. Önhitt hívő.

A fundamentalizmus az, mikor a vallásos élményt egy bármely felekezethez tartozó olyannyira csak saját hitének teológiai (ne legyünk naívak a fundamentalistákat illetőleg, maradjunk inkább a dogmatikai-nál) nyomvonalán képes az Istenből (mivel nekem sincs fogalmam erről az egészről, ezért ahogy szoktuk, kérem ízlés szerint behelyettesíteni: rendezett irracionálisból, JHVH-ből, az "energiából" a "titokból") valamit kiszagolni.

Kiváncsi lennék, Leary az energiatudatos létezés mely szintjére sorolná be Fjodor Mihajlovicsot.