Ennek nyomán írom gondolataimat:

Interjú Nagypál Gáborral.

Nem voltam mostanában netközelben, de ismételten szembesültem vele, hogy a mandiner, 1000 a mi hazánk, és társaik mennyire messze állnak a valóságtól. Már a valós politizálástól.

Az orbáni loyálium dimenziói nem úgy működnek, hogy fogjuk magunkat, meg a racionális, liberális gondolkodásunkat, és demokratikus elvek mentén megszervezzük az országot. A jelenlegi rendszer nem erről szól, nem ebben vagyunk, hanem valami teljesen másféle politizálásban, amely lényegesen egyszerűbb, és groteszkebb, továbbá komikusabb is egyben.

Az elmúlt napokat volt szerencsém olyan politikai gondolkodású emberek között tölteni, akik nem feltétlenül hisznek a liberalizmusban, vagy a demokráciában: az, hogy én igen, ez egy másik kérdés. De ettől függetlenül, higgye el nekem mindenki: igenis lehet a demokratikus elvektől távol élve, mégis gyakorlatelvűen tekinteni a politikára. Az, hogy a közbeszéd, meg a közélet szűkös is értelmiségi focipályáin közben egy-két író miket írogat - köztük én is - csak elsikkadó nejlonpapír-puffogtatás. Persze, van értelme a közéleti irománykáknak, meg eszmei blődületeknek. Biztos van.

Csak a szekértáborok, a politikacsinálók, meg a politikamagyarázók már semmi mást nem csinálnak, mint hogy húzzák-vonják a liberalizmus/illiberalizmus, a demokrácia/diktatúra irányába a nemzet szekerét, és közben lassan már nincs honfitárs, aki ne venné észre: az igazi Magyarország nem az eszmeieskedők szekereiben van.

Az igazi Magyarország ott van egy fertődi kastélyban, egy tárlatvezetésben, egy múzeumban, egy szoborban, egy kassai Rákóczi-emlékműben, egy Bocskai-emlékházban... mert a pesti emlékműben már nem lehet. Abból már ki van magyarázva, az acsarkodások és a vérre-menő nyáladzások kiölték belőle azt, amire egyáltalán teremteni egy emlékművet lehet: ki lett belőle ölve a közös emlékezés lehetősége. Mert értelme ugyan van a politikáról írni, de gyakorlati haszna nincs. Az elemzések, és a baloldali/jobboldali eszmei kérdések feszegetése nem felesleges? Ki az, aki ma jobboldali? Ki az, aki ma baloldali? A liberálisok köszönöm, letehetik a kezüket, ők mindig meglesznek, így most is megvannak.

A különböző politikai diskurzusok sem hatnak a reálpolitikára. Egy jó kis diploma-ügy, egy szaftos utazós-leleplező riport, ami kinyitja valakinek a zsebében a bicskát; vagy egy sikkasztást, netán pénzügyi manipulációt bemutató tárca - mind jöhet! Azokból kellene csak Dunát rekeszteni, a korrupció és a sáros-mocskos ügyek melegágya ez az ország, nemde? Az urambátyám viszonyok, és az ügynökmúltak árnyékából kinövő mini-oligarcháké, ugye? És mégis, alig buknak a politikusok, és még egy Gyurcsány-féle figura is vissza tud kapaszkodni 2006 után, mert ez Magyarország.

Pedig nem ilyennek kéne lennie.