Erről szeretnék írni. 

A Sipos Pál sztoriról röviden: az Elte Ságvári Endre (ma Trefort Ágoston) gyakorlójában tanított 82 és 89 között magyar-töri szakos tanárként, táborokat szervezett, és több esetben, rendszeresen molesztálta a diákjait. Ez néhány szülőnek a tudomására jutott, és az iskolavezetéssel közösen ultimátumot intéztek Siposhoz, aki azt elfogadta. Elhagyta az iskolát, és a pedagógusi pálya után az MTV-nél kezdett dolgozni, ahol szintén többen tudtak a múltjáról. És ennek ellenére jogi felelősségre-vonás nem történt.

Az ügyet egy a 444.hu-n a múlt héten megjelent nagy lélegzetvételű riport robbantotta ki. Azt furcsa érzés volt végigolvasni, ugyanis Siposnak még a nevét sem közölték (végig S.-ként hivatkoztak rá) továbbá érezhető volt a megszólaltatott áldozatok, egykori munkatársak közléseiből is az, hogy az elkövetőről mindenki jóhiszeműen nyilatkozik. Egyszerre szerették, és gyűlölték.

Részben ezért is a helyzet nagyon összetett. Több szakértő is felhívta rá a figyelmet, hogy nem véletlen, hogy csak a 25 éves büntetőjogi elévülést követően kezdtek el nyíltan beszélni erről az esetről. Sem az egykori áldozatok, sem a munkatársak, vagy akik tudtak a dologról, nem akarták, hogy az egyébként jó ember és zseniális tanár életét az ügy kettétörje. Ez csak az áldozatok szemszögéből elfogadható. Viszont nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy felmérjük: egy ilyen zaklatás önmagában is borzasztó, a jogi felelősségrevonó procedúra, és az egyéb meghurcoltatások pedig akár katasztrofális lelki/szellemi következményekkel járhatnak. És talán nem is igazán az elkövető, hanem az áldozatok kárára.

De megjelentek olyan értesülések is, hogy a botrány a pedagógiai pályát követően, az MTV-nél való munkája során a vágószobákban folytatódott. És óriási botrány ez: lelki, szellemi, társadalmi.

Nem mertek szólni? Nem akarták derékba törni a karrierjét? Iszonyú felelősség lehet egy ilyen információ birtokában élni, egy bántalmazót ismerni, és tudni róla, hogy miket követett el. Persze a hit illékony dolog: nem elhinni egy ilyen információt... na ehhez mindenkinek joga van. A 444.hu-s interjúban Sipos maga letagadta az MTV-nél elkövetett gyermekmolesztálásokat. És ezen nincs mit csodálkozni. Lehet, hogy ő a maga személyes történetére csak így tud rátekinteni. Így tudja megélni a saját drámáját, lebukással, megváltással, megváltozással. Így teljes a manipuláció, az éveken át véghezvitt ön- és közmanipuláció, melyben saját életének katasztrófája (ő maga is bántalmazott volt gyermekkorában) egy óriási botránnyá lett.

Ezt az embert kollégái, tanítványai becsülték, szerették. A róla alkotott képhez is mindenkinek joga van.

Ahogy ahhoz is, hogy valaki ne beszéljen, ha tud egy ilyen esetről... az áldozatoknak pedig? Nekik végképp mindenhez joguk van.

De hol van a jog akkor, mikor egy ilyen országos botrány kirobban? Ha Sipos az mtv-ben is folytatta a molesztálásokat, a jogászok szerint nem lehet elévülésről beszélni. 

És most, hogy egy ország tud a botrányról... most mi lesz?

Mert jelenleg nem csak egy elitgimnázium félreeső folyosóján, meg a bántalmazott gyerekek szülei között suttogva, hanem országosan, minden létező médium által leközölve, feketén-fehéren előttünk van az ügy.

Most mi lesz?