Ötven évvel ezelőtt - 8 évvel '56 után.

KB. 2:00-tól!

- Engedje meg, hogy pár szó erejéig zavarjam Kádár elvtárs! Hogyan emlékszik vissza a régi május elsejékre?

A régi május egy, meg a mai sok mindenben különbözik egymástól. Azok kisebbek voltak, az ellenséggel való harc közbe zajlottak le; ezek hatalmasak, békések, barátságosak. De egy közös van bennük. Mindegyik május elseje előbbre vitte valamivel a munkásosztályon dolgozó nép ügyét. Az is, amit a Horthy alatt szerveztünk(!), az is, amit ma szervezünk. És azér' örülök nagyon, mer' látom az emberek jókedvűek, nem csak innen a tribünről, hanem mikor ott voltam a gyülekezőn is. És nagyszerű érzés azt látni, hogy százezrek együtt vannak az emberi haladás, a béke jegyében.

- Kádár elvtárs, látom, hogy beszélgetés közben is a tekintete mindig odavonzódik...

- ... hát csak odaforgatom a fejem...

- ... és igazán azt ígértük, hogy rövid lesz ez a beszélgetés, és köszönjük szépen, és nem akarjuk tartóztatni, hiszen várják azok a százezrek, akik ebben a véget nem érő menetben odalent vonulnak.

- Hát, ezúton is szeretettel üdvözlöm azokat a vidéki dolgozó embereket, akik a maguk körébe' ünneplik a május elsejét. Az ember mindenhol szeretne ott lenni, de hát az ember is csak egy helyen tud ott lenni.