(G. Z. verse az időbeni elidegenedésről és a pénzről a börtönlét kontextusában)
1.
Valakinek sikerül
és valakinek nem úgy.
Mindkét irányban út.
Én nem tudom, hogy meddig tart meg engem az Úr
De nincs miért sírnom.
Volt, aminek örültem.
sajnos minden elmúlik lassan
De mit tehetek?
nem indul el egy óra sem
visszafelé-
-élefazssiv
Tovább hajt mindenkit a lé
2.
A szeretet az amit nem lehet meg-----
Most hogy itt ülök, most látok tisztán
Hogy más a kép:
a rács két oldalán I náladlo ték scár a
Mást látsz kívülről, és mást amikor
bent vagy.
Nehéz olyankor, amikor mindenki
el-
hagy
És még mindig nem tudom hogy
mi az ami rossz
és mi az ami jó -
ami nekem való
Még ha eddig szar is volt az életem
volt néhány jó dolog, amit megtettem
(venni)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.