Bementél hát a régi szobába.
Igazán bátor volt tőled.
Megtapogattál idegen nyelvű
sok ezer könyvet.
A tapétán simítva emlékezni kezdtél.
Először Ők volt, aztán csak Ő,
ki vakolat alól nevetgélő.
És ahogy zsivajban halkabb lesz a frász is,
úgy lesz majd, úgy, ez is parafrázis.
és
emlékeidben hiába válogatsz,
nevek,
holt nyelvek közt matatsz.
És kezeiddel a simított tapétán
egy létrát hajtogatsz.
’Szerfusz múlt idő, megjöttem’
- fokait szemeddel tördeled,
s közben könyv ezer belőled
sámánból tudóst, doktort fe
jez.
Tapéta a falon, múlt idő remeg,
kétségteli a jövő kétségtelen
nekem, neki, nekünk, neked.
Bízzunk abban, hogy
bízni Nekünk lehet.
hogy és majd
Lesz majd még újjászületés.
De még újjászületés lesz majd?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.