Szinkronrendező

Egyik professzorom igen kedvesen megelégszik egy rövid összefoglaló-szerű szójegyzékről a félévi osztályzatért cserébe. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkes leszek. Egy ideje ügyködök rajta már így délután, és érzésem szerint gyakran, és örömmel fogok visszatérni hozzá. Farigcsálgatás.

Lényegében megkaptuk a lehetőségét, hogy létrehozhassuk saját vallástörténeti terminológiánkat.

S ne legyünk naívak, nem történet ez. A holt vallás fogalma legalább oly tévedés, mint a holt nyelvé. A latinba sem csoda hogy oly sokan szeretnek bele tiszta szenvedéllyel. E helyett azonban ma:

Magyar melankólia (fanyar karcolat, megkésett nekrológ)

Bátor kis nemzet vagyunk, hogy félelmeinket s fájdalmainkat olyan könnyedén öntjük dalba. Illéstől Republic-ig telt a hét, s mondhatjuk: a beat nemzedék elvirágzásának utolsó lehulló szirma Cipő halála. 

Most arra a melankóliára gondolok, mikor az áprilisi napsütésben, tavaszi szellőkben sem csak a nyárba, hanem - egyértelműen túlzófokban vett - bölcsességgel a zúgó-zajló időbe szagolunk.

Cipő zsenialitása a rendszerváltás utáni korszak beat-népi szemléletű kesergése, s az, hogy művészként együtt remegett ezzel az idővel. Nyugodtan tekintsük át életművét. Cipő, - s ne feledjük - a Republic legtöbb dala az elmúlás kesergője. Tucatnyi idill az időről.

A minap az elmúlt hónapok jegyzettömegében kutakodtam. November végén ezt találtam írni, s ha már vallástörténettel kezdtem:

"A celebeszi tolampuk (hivatkozás Frazer Aranyágára) hittek abban, hogy ha egy ember leírja egy másik ember nevét, azzal a lelkét is magával viheti. Hittek a név és a tulajdonos egységében, és abban, hogy az írás képes ezt mágikusan szétszakítani. Pusztán az írott szó. Ezt a globalizált társadalmának embere képtelen lenne elképzelni, ezt a tabut primitivitásnak, vagy bohóckodásnak bélyegezné."

Az "írott szótól" csak egy lépés a dal. Rettegnének Cipőtől a celebeszi tolampuk rendesen.

Mert úgy tűnik, ő nem csak felszínesen, vagy átsiklás-szerűen foglalkozott az idő természetével. Belemeredt az idő numenjébe, s mint zenész a Republic-kal karöltve olvasták ki belőle - hol jobban hol kevésbé jól sikerült - dalaikat. Ezt például az elbűvölő Koncz Zsuzsával éneklik. Kérem ne tévesszen meg bennünket a duett nyelvének egyszerűsége: szimplicitása valójában letisztultság. Nézzük el, hogy néhol pongyola.

"Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok. 
És hiába kérnéd mást nem adhatok.
Jöhet egy másik ki többet ígér.
Ki szebben dalol majd, mint ő meg én.

Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A cél a győzelem az mindent szentesít, 
ha győzni akarsz, csak az ígéret segít.

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok. 
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok. 
Ne kérd, hogy higgyem amit nem hiszek. 
Nem tudok járni a rossz felett.

Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk. 
A Föld forog velünk a Nap körül tovább. 
Itt élünk kedvesem ez itt a mennyország.

Csodálatos világ, semmit sem hall, semmit sem lát. 
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát.
Hogy mi lesz a vége nem tudhatom.
Sötétben élek a fényről álmodom. 
Honnan jöttem, hová megyek 
Ha tudnám a választ elmondanám neked. 
Nem tudom, hogy miért vagyok itt, nem tudom .

Csodálatos világ, semmit se hall semmit, se lát 
Csodálatos világ elárulja mindig önmagát,
semmit se hall semmit se lát.

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok. 
A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok."

Címszó lehetne a kislexikonban:

Magyar melankólia: Oly paradox numinózus-szemléleti aspektus, mely a "Tiszta kesergő" és "tisztán édes nosztalgia" minőségének a násza.