Túlestem ma a tréning-hét órán, de csak az egyiken.. a tíz órakor kezdődőre kevésbé sikerült befáradnom. Kiváncsian várom Horger Antal úrék velem szemben miféle szankciókat helyeznek kilátásba.
A "történelem hasznáról" című viszont meglehetősen kellemesre sikeredett. Lehet a nívós moderátori munka eredményeképpen, de megteremtődtek egy érdekes disputa feltételei.
Némileg sajnáltam, de a "korszellem" kérdésével kapcsolatban bátorkodtam megtámadni a "történelmileg maradandót alkotók felülemelkednek a kor szellemén" némileg fasisztoid elképzelését. Példaként Szapphó-t és Anakreónt választottam, s a tényt, mennyire mélyen benne gyökereztek-ágyazódtak abban a mitikus időbeliségben, melyben alkottak. Kifejtettem, mennyire szépen megfigyelhető műveikben pár példával: Zeusz, a múzsák, meg Aphrodité. Vitatársam tankönyvi színvonalon - s kérem e kifejezés negatív konnotációi se kerüljék el figyelmünket - kezdett beszélni a görög vallásosságról (az epifánia szócska értelmezését taglalta). Ez engem kevéssé érdekelt, s megismételtem:
Attól, hogy valaki nem lép ki az időbeliség kontextusából, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem alkothat abban maradandót.
Egyébként ez a félreértelmezés, és felszínesség alapvetően jellemezte a diskurzust, a lehető legkevesebbszer csapódtak le egymáson érdemileg a válaszok, de még így is érdekes volt a sok-sok apró monológ és hitvallás kortársaimtól s tanárunktól.
Érdekes volt továbbá egy taoista ismeretelméleti vallomás, mely szerint:
A bölcsészettudományok szemlélésekor csak a "párhuzamos szemlélet" lehetséges (e kifejezést rövidke diskurzusunk folyamán használtuk). Ezt társam szerint úgy kell érteni, hogy minden tudomány a tények (axiómák) pusztán egy részét képes leírni, s önnön szabályszerűségei végett korlátolt marad. Azonban ha a lehető legtöbb tudományterületet (itt kezdődnek a bonyodalmak) egymásra fésüljük, vagy összevetjük, megtalálhatjuk a valóság lényegét.
Nemtudom milyen arcot vághattam, mikor erre válaszul ölbe húzott lábakkal, némileg flegmatikusan a több perces monológ után egy "ez a bölcsek köve elmélet" benyögéssel adtam mattot a rám jó egy évtizedet verő kolléga eszmefuttatására. Ha jól emlékszem, csak tágra nyílt szemmel bólogatott. Nem hiszem hogy értette, mire gondolok. Hamvas nevét nem mertem bedobni, de Spengler-ről kedvesen nyilatkoztam a ciklikusság-linearitás történelemszemlélet problémakörével kapcsolatosan.
Aminek örülök:
sikerült úgy lehúzni a másfél órát, hogy nem maradt több mondanivalóm. Úgy éreztem a vita lényegét megértettem, feldolgoztam, és még profitáltam is:
Tanárunk egy-két kiszólása elég volt ahhoz, hogy újra az Eukleidész (jajj de szívesen írtam volna Euklidészt, nehéz erről leszokni) probléma felé forduljak. Azthiszem ez hasznos lesz az iskolateremtésről szóló kis esszémhez.
Nemsokára május, nemtudom a Pink Floyd morfológiára mennyi erőm marad a "Spengler hónapra". Majd kiderül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.